The Unnamed Feeling

És itt van a történet második fejezete. Egyszer talán még majd lesz több is...



The Unnamed Feeling


II. Fejezet
Kedvenc klubhelyiségünk


-Khm – köszörülte meg valaki a torkát közvetlen mellettünk, mire dühösen váltunk szét a csókból.
Miután Trelawney kiviharzott óráról, Theodore-ral úgy döntöttünk, hogy az ajándékba kapott fél órát valami izgalmasabb dologgal töltjük el.
Most a Mardekár klubhelyiségének egyik kényelmes kanapéján ültünk, s egymással voltunk elfoglalva, amíg egy szőkeség félbe nem szakított.
-Mit akarsz, Draco? - kérdezte barátom kissé ingerülten – Ha nem vetted volna észre, épp dolgunk van.
-De észrevettem – fintorogta a srác – És bocs, ha zavarok, csak Danielle-lel akartam beszélni.
-Akkor mondd – emeltem rá a tekintetem.
-Azt reméltem, hogy közben eljössz velem sétálni...
-Sétálni? Nem mondhatnád a rövidebb változatot? Tudod, Teoval ki akartuk használni ezt a fél órát...
-Jajj már, Nottal bármikor együtt lehetsz, én viszont nem sokszor akarok veled sétálni. Igazán megbecsülhetnéd; más mit nem adna egy pár perces sétáért Draco Malfoy-jal!
-Nem vagy te egy kicsit beképzelt, Draco? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
-És ha az vagyok? Van miért... - húzta ki magát a szőkeség.
-Ez mondjuk igaz... - mondtam, miközben végigjárattam rajta a tekintetem.
-Elég lesz már! - csattant fel Theodore, mikor látta, hogy épp Draco felsőtestét tanulmányozom.
-Tehát akkor velem tartasz? - tért vissza az eredeti témához Malfoy.
Mielőtt válaszoltam volna, barátomra pillantottam, aki savanyú képpel vállat vont.
-Oké, rendben, megyek, de a Te érdekedben, Draco, remélem, hogy fontos.
Malfoy nem válaszolt, csak diadalittasan mosolygott, s kiment a klubhelyiségből.
Mielőtt követtem volna, még egy csókot nyomtam Nott szájára, s biztosítottam róla, hogy következő órán találkozunk.
-Tehát, mi volt ilyen sürgős? - kérdeztem osztálytársam, mikor a pincefolyosón utolértem.
-Tulajdonképpen semmi, csak úgy gondoltam, hogy beszélgethetnénk, még nem is ismerlek rendesen.
-Ez nagyon szép tőled, hogy így röpke 5 év után eszedbe jutott, de nem ért volna rá később?! Mint már mondtam, Nottal épp...
-Ugyan, ki akarná Nottra fecsérelni az idejét, mikor velem is lehet?
-Lehet, hogy még nem tűnt fel, Draco, de Nott a barátom, tudod, fél éve járunk.
-Mit ne mondjak, elég rossz ízlésed van, cica.
-Hát persze, mert aki nem utánad lohol folyton, az már nem is normális, igaz?
-Pontosan!
-Akkor menj vissza Parkinsonhoz nyugodtan! Úgy láttam, elég mérgesen nézett, mikor csak úgy otthagytad a klubhelyiségben. Egyébként sem én akartam veled sétálni.
-Ne kapd fel a vizet, Dan, csak hülyültem. Amúgy meg Pansyből elegem van egy időre.
-Nocsak, mi történt az álompárral?
-Szakítottam vele, miután az egész suli előtt féltékenységi jelenetet rendezett, mikor meglátott egy hollóhátassal beszélni.
-Na mert biztos csak beszélgettetek...
-Hiába gúnyolódsz, tényleg csak beszélgettünk. De ez most mindegy, nem Parkinsonról akartam dumálni veled.
-Hanem miről?
-Például a mai alakításodról jóslástanon. Király voltál.
-Oh, köszönöm, nagyságos Draco! És mi történt, miután Teoval leléptünk? Megátkoztad Pottert?
-Nem, mert az a mindentudó sárvérű a végén elrángatta őt meg Weasleyt.
-Jellemző... Nem értem, miért üti bele mindig mindenbe az orrát az a liba...
A következő óráig hátralévő időt azzal töltöttük, hogy hasonlóan érdekes témákról – konkrétan a semmiről – beszélgettünk. Majd mikor megszólalt az óra végét jelző csengő, próbáltam búcsút inteni Draconak, mondván, még vissza kell mennem a pincébe a könyveimért. Ő azonban, mikor már elfordultam tőle, hogy elszaladjak az ellenkező irányba, elkapta a karom, s magához rántott. A következő pillanatban csak annyit érzékeltem, hogy puha ajkak tapadnak az enyémre. Mikor felfogtam, mi történt, ellöktem magamtól a fiút, s rákiabáltam:
-Ez mégis mi volt?! Normális vagy, Draco? Mondtam, hogy van barátom!
-Most mondd, hogy nem élvezted... - mondta a szőke vigyorogva.
-Én... nem erről van szó! Nekem – ellentétben egyesekkel – nem szokásom másokkal csókolózni, miközben Nottal járok! És most ha megbocsátasz... - szóltam, majd sarkon fordultam és elsiettem a klubhelyiség felé.