My eyes are open

Harry Potter. És slash. Ezúttal Harry és Perselus a párosítás. És ebben sincs semmi korhatáros dolog. A címet egy Rasmus szám ihlette, a ficben dőlttel írott részek pedig a szám szövegének szabad fordítása. By me. x) Itt meghallgatható a szám, én személy szerint imádom. :
http://www.youtube.com/watch?v=D5QocGl8fdE


Harry rájön, hogy már nem utálja volt bájitaltan tanárát, és papírra veti gondolatait.Csak egy baj van: túl későn jött rá a főhősünk arra, hogy mit is érez valójában.

My eyes are open

Még most is úgy emlékszem az első alkalomra, mikor megláttalak, mintha csak tegnap lett volna. Mikor ültél a Nagyteremben és gyűlölettől izzó szemekkel néztél rám. Már akkor ellenszenveztél velem, és sikerült elérned, hogy én is hasonlóképp érezzek.

Hét éven keresztül elmondhatatlanul gyűlöltelek. Mindig igazságtalan voltál velem, mindig megbüntettél, és azt hittem, az életemre törsz. Aztán kiderült, hogy több ízben megmentetted azt. Én pedig a hála legkisebb jelét sem mutattam.

Most már bánom az egészet. Bánom, hogy nem jöttem rá az igazságra. Bánom, hogy nem használtam ki azt az időt, mikor még éltél. A végső percig utáltalak. Hagytam, hogy a kezeim között halj meg. Még csak meg sem próbáltam segíteni. Pedig ha akkor erőt veszek magamon, és túllépek a gyűlöletemen, akkor talán még most is élnél.
De én csak térdeltem melletted, és végignéztem, ahogy az utolsó lehelet is elhagyja az ajkaid, s örök álomba szenderülsz.

Aztán megtettem azt, amit utolsó szavaiddal kívántál. Megnéztem az emlékeid. És akkor felnyílt a szemem. Rájöttem, hogy mindvégig jó voltál, hogy a jó érdekeket szolgáltad, és rengeteg dolgot megtettél azért, hogy én életben maradjak.

Ezzel szemben én semmi erőfeszítést nem tettem, hogy azon az estén megmentselek.
Legyőztem Voldemortot, igen, és ezért rengetegen hálásak nekem, és hősnek tartanak.
De én nem vagyok hős. Ha hős lennék, akkor gondolkodás nélkül megmentettem volna az életed. De nem tettem. Semmit nem tettem.

Most a fájdalom olyan, akár egy fa a testemben, ami szép csendesen egyre nagyobbra nő. Mert Te a vérem lehettél volna, egy részem lehettél volna titkon.
Elvesztettem egy háborút, elvesztettem egy csatát, megöltem egy embert, elpocsékoltam egy életet.

Emlékek. Azok csupán, amik mára megmaradtak számomra Rólad. Emlékek, amiket sosem fogok feledni.


És most itt állok a sírodnál, a Roxfort parkjában, és könnyes szemekkel olvasom ezt a levelet, amit Neked írtam utolsó erőmmel. Remélem, meghallod a szavaim, és meg tudsz nekem bocsátani.
Szeretném, ha visszajönnél értem, s magaddal vinnél oda, ahol most vagy. Magaddal vinnél, s boldogok lehetnénk együtt az idők végezetéig.

Nyisd fel hát a szemem, engedd, hogy lássalak. Fújd el innen ezt a vakító sötétséget. Nyisd fel a szemem. Mutass nekem egy szebb létet, vezess el oda, ahol most vagy. Open my eyes…