Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Negyedik, egyúttal befejező rész...


Nyílt a fürdő ajtaja, és belépett rajta egy kócos, ásítozó Frankie. Mikor észrevette a zuhanyzóban élvezkedő barátait, egy pillanatra elállt a légzése is. De csak egy pillanatra, mert aztán rögtön elvigyorodott.

Bob és Ray ezalatt ijedten kapták hátra fejüket, azt remélve, hogy csak valami kiskutya tévedt be a helységbe...

Mikor meglátták Frankiet, hirtelen elengedték egymást, Bob kicsusszant Rayből, majd sápadtan beszélni kezdett.

- Oh, Frankie, jó reggelt... izé, hello!

- Nektek is jó reggelt – vigyorgott Frank. - Bár ha jól látom, az már megvan...

- Mi öh... ez nem az aminek látszott! - magyarázkodott Bob, miközben kimászott a zuhany alól és a földön heverő törölközőt a dereka köré csavarta.
Ezalatt Ray elzárta a csapot és ő is kilépett a zuhanyfülkéből, majd törölköző után nézett. A gond csak az volt, hogy a fürdőben egyedül az az egy törölköző volt, amit még ő hozott be magával – s ami most Bob alsótestét fedte. Így hát, jobb ötlete nem lévén, a kezével takarta el a büszkeségét.
Frank közben vigyorogva pillantott hol a rákvörös Bobra, hol a szégyenlős Rayre (bár nem igazán lett volna mit szégyellnie...)
- Nem az, aminek látszott? Szóval akkor az előbb te nem épp azon voltál, hogy seggbe szeretgesd Rayt? - kérdezte szadista vigyorral.
- Nem! - tiltakozott Bob, miközben Ray épp az ellenkezőjét állította.
- De, és kibaszott jól csinálta!

Bob erre egy mérges és hitetlenkedő pillantást küldött barátja felé.
- Nagyon élveztem – folytatta Ray, miközben közelebb ment Bobhoz.
Aztán végigsimított a hátán, szájon csókolta, majd minden további nélkül kisétált a helységből.
Bob és Frank leesett állal néztek utána.
- Tudod, haver, én örülök aa... kapcsolatotoknak – szólalt meg aztán Frank.
- De mi nem, én nem... - kezdett tiltakozni Bob.
- Ugyan, ezen nincs mit szégyellni, haver – vigyorgott Frank. - És ígérem, nem mondom el senkinek, mit láttam – kacsintott Bobra, majd mielőtt barátja reagálhatott volna, ő is elhagyta a fürdőt.
Bob hitetlenkedve állt a szoba közepén.
Kicsit nehezére esett feldolgoznia az elmúlt fél óra alatt történteket.
Először is, szeretkezett az egyik legjobb barátjával, ráadásul hihetetlenül élvezte; aztán rájuk nyitott Frank, és olyan mindentudón vigyorgott; harmadszor pedig, Ray semmit sem tagadott, és azt mondta, hogy ő is nagyon élvezte...
- Vajon komolyan mondta? - futott át Bob fején a gondolat.
Aztán megrázta a fejét, felvette a földről a boxerét és teljesen összezavarodva ő is elhagyta a fürdőszobát.
Bement a hálóba, felöltözött, majd egy sóhaj kíséretében levetette magát az ágyra.
Ezer meg egy gondolat cikázott a fejében.
Hogy történhetett meg ez az egész? Hogy feküdhetett le Ray-jel? És egyáltalán miért? Hiszen nem szereti...ÚGY nem. De ha nem szereti, akkor miért történt? Vagy lehet, hogy szeretheti? És Kaitlinnel mi lesz? Hogy csalhatta meg? És Ray is Christát. Hogy mehetett bele Ray is ebbe az egészbe? És miért mondta, hogy nagyon élvezte? És ő maga miért élvezte annyira?
Most tulajdonképpen akkor... ő most... meleg??
Mikor itt tartott a gondolatmenetében, kopogást hallott az ajtó felől, majd rögtön utána az ajtó kinyílt, és Ray jelent meg mögötte – immár rendesen felöltözve.
Bob hirtelen felült az ágyán és csodálkozva meredt látogatójára.
- Hey, én csak... bejöhetek? Asszem, beszélnünk kéne... - kérdezte Ray, a küszöbön toporogva.
- Ömm, gyere – jött a válasz, mire beljebb lépett, becsukta maga mögött az ajtót, majd az ággyal szemben lévő székhez sétált és leült rá.
Bob várakozón nézett rá.
- Hát szóval... - kezdett bele Ray – gondolom, tudod miről akarok beszélni... - bólintás – És tulajdonképpen csak annyit akarok mondani, hogy... nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem bántam meg azt, ami történt.
- Nem bántad meg? De hát... bazdmeg, megcsaltuk a barátnőinket! EGYMÁSSAL szexeltünk! - fakadt ki Bob.
- Te talán... nem élvezted?
Bob erre a kérdésre először csak hápogni tudott.
- Én... most ez... de igen, élveztem – vallotta be végül egy nagy sóhaj kíséretében.
- Hát, tudod... szerintem ez a lényeg.
- De nem! Akkor sem tehetem ezt Kaitlinnel. Szeretem őt.
- Tudom. Én is szeretem a feleségem. De akkor is, megtörtént, ezen nem változtathatsz. És ha nem akartuk volna mindketten, akkor nyilván nem történt volna meg. És én tényleg élveztem, nagyon kívántalak. Sőt még most is... - tette hozzá halkan Ray, aztán még mielőtt Bob felfoghatta volna az utolsó mondatot (és mielőtt ő maga leteperte volna barátját), gyorsan folytatta. - Az igazság az, hogy elég régóta khm, vágytam már erre. És mikor múltkor olvastuk azt a fictiont.. és ami utána történt... csak olaj volt a tűzre. És tudom, hogy nem helyes... De... nem tudtam mit tenni ellene. És ha Gerard és Frank szórakozhatnak, akkor mi miért nem?
- Mert én nem vagyok se Frank, se Gerard! És ha van egy nőm, akit szeretek, akkor nem akarok mással szórakozni. Főleg nem egy pasival! Aki mellesleg, az egyik legjobb haverom.
- Szóval az a bajod, hogy pasi vagyok? Ha ezt egy csajjal tetted volna, tuti nem lennél ennyire kibukva!
- Nem! Mármint dehogyisnem, ha csajjal tettem volna, még mérgesebb lennék magamra. Mert nincs szükségem arra, hogy más... hogy mással szeretkezzek.
- De erre igenis szükséged volt. Figyeltelek az utóbbi napokban. Ha kettesben maradtunk, mindig menekültél, máskor viszont, mikor azt hitted, senki nem látja, úgy bámultál rám... Miért tagadod?
- Én nem tagadom, csak... én... én nem vagyok buzi!
Erre Ray elnevette magát.
- Szóval akkor ez a bajod? Azt hiszed, valami baj van veled? Ugyan már, ez csak... ez... megesik. De ettől semmi baj nincs veled, te mondogatod folyton, hogy mennyire szereted Kaitlint!
- Hát épp ez az! Ha szeretem, akkor hogy tehettem meg?
- Úgy, hogy elvesztetted a fejed, és nem tudtál gondolkodni. Kívántál, és élvezted, ami történt. Ne aggódj már, ne hibáztasd önmagad. És különben is, nem fog kiderülni.
- Nem fog kiderülni??? - hördült fel Bob. - Hiszen Frank ránk nyitott! Le merném fogadni, hogy reggelinél ezt fogja újságolni mindenkinek!
- Nem fogja. Beszéltem vele, miután kijött a fürdőből, és megígérte, hogy senkinek nem szól róla egy szót sem. Azt mondta, örül, hogy neki, hogy „egymásra találtunk” - idézte Ray Frank szavait.
- Jajj, milyen aranyos tőle – morogta erre Bob epésen.
- Figyelj... - kezdte Ray egy sóhajjal, de aztán meggondolta magát. Nem győzködte tovább Bobot. Szavakkal legalábbis.
Felállt a székről, lassan a másik férfi fölé mászott az ágyon, majd egy apró csókot lehelt az ajkaira.
Bob erre teljesen ledermedt.
Ray nagyon élvezte, hogy ilyen hatással van barátjára, és újabb csókokat adott neki. Majd mielőtt Bob kapcsolhatott volna, és ellenkezni kezdhetett volna, Ray elmélyítette a csókot. Lassan és szenvedélyesen csókolta barátját, akinek erre az egész teste bizseregni kezdett. Bob elég hamar elfelejtette az észérveit és átadta magát a kellemes érzésnek, amit egyik legjobb barátja váltott ki belőle.
Hosszasan játszadoztak egymással, majd ismét megtörtént az, ami nem sokkal korábban a fürdőben is. Csak ezúttal sokkal szenvedélyesebben. És most senki sem nyitott rájuk. (Azt nem tudni, hogy azért, mert meghallották a hangos és kéjes sóhajokat – és ez sokat sejtetett -, vagy szimplán azért, mert Frank lefoglalta a többieket... de nem is számított.)

Később Ray egy boldog és elégedett sóhajjal gördült le Bobról, és feküdt be mellé az ágyba.
- Na, még mindig ellenzed a... dolgot? - kérdezte mosolyogva.
Erre Bob csak mordult egyet, majd mindketten elnevették magukat.
Mindketten tudták, hogy ez azt jelentette, Bob is megbékélt a dologgal, és minden bizonnyal nem ez volt az utolsó titkos együttlétük...

Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Harmadik rész, és itt lép érvénybe a 18-as karika.


Ray, mikor meglátta a neki háttal álló, vízcseppektől csillogó testű barátját, megdermedt.

Nagyjából ezzel egy időben Bob ijedten fordult hátra, hogy megnézze, ki jött be. Mikor észrevette a fedetlen testű Rayt, elkerekedett a szeme, és leesett az álla. Majd mikor kicsit magához tért döbbenetéből, elkezdte pásztázni barátja felsőtestét, majd egyre lentebb haladva, szeme végül megállapodott Ray igencsak méretes szerszámán. A látvány hatására Bob farka megint csak vészesen keményedni kezdett.

Ray, aki eddig szótlanul bámulta Bobot, most az elé tárulkozó látványtól kezdte elveszteni józan gondolkodását, és ahelyett, hogy kihátrált volna a helységből – amit eddig tervezgetett -, inkább tett néhány bátortalan lépést a zuhanyzó felé.

Aztán ismét megtorpant, és úgy tűnt, nem is mozdul többet. Pár pillanat múlva aztán megszólalt.

- Én öhöm... izé... bocsi, én csak... szóval zuhanyozni akartam, csak nem volt itt törölköző, szóval kimentem és most itt vagyok és öh.. izé... - motyogta zavartan.

Majd mikor leesett neki, hogy ő most anyaszült meztelenül álldogál a fürdő közepén, gyorsan a lábai elé kapta a kezén tartott törölközőt.

- Mindegy, akkor én most … öhm, megyek is, majd utánad lezuhanyozom... - nyögte, mivel Bob még mindig szótlanul bámulta, majd elkezdett hátrálni az ajtó felé.

Erre aztán Bobnak megjött a hangja, és ijedten utána kiáltott.

- Ne! Ne menj el! Mármint izé... Úgy értem, hogy... szóval, hogy elférünk ketten is a zuhanyzóban...

- Hát én öm... nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - tétovázott Ray, bár szíve szerint azonnal beugrott volna Bob mellé a zuhanyzóba és.... igen.

- Ugyan már, csak egy közös zuhanyzás... Haverok között megesik – győzködte tovább Bob. - Ígérem, nem foglak leteperni és seggbe kúrni – nevetett, bár nem volt túl meggyőző... Ezt még ő sem hihette komolyan...

- Hát öhm... na jó, oké – egyezett bele végre Ray, és ledobta a földre a törölközőt, majd óvatosan belépett Bob mellé a vízsugár alá. Aztán fel is kiáltott, mikor a jéghideg víz hozzáért a bőréhez. (De nem vette volna melegre a vizet, áh dehogy, jó volt ez neki...)

Először háttal álltak egymásnak, és gépiesen kenegették testüket a testápolóval (mármint mindenki a sajátját...), de mikor Bob épp meg akart fordulni, hogy melegebbre állítsa a vizet, bizonyos testrészei hozzáértek Rayhez, és nem bírta tovább türtőztetni magát. Elkapta Ray derekát, a falnak döntötte, aztán letérdelt elé és elkezdett cumizni... Nah, jó, oké, ennyire durva nem volt, csupán megkérte Rayt valamire.

- Ha már úgyis itt vagy... öm... nem akarnál segíteni bekenni a hátam? Tudod nem érem el rendesen... - magyarázta ártatlanul.

- Okay... - nyögte Ray hevesen dobogó szívvel, majd kiöntött egy kis tusfürdőt a kezére, aztán lassan a kezét rátette Bob hátára.

Lassan és finoman elkezdte szétkenni a folyékony anyagot Bob hátán, mire Bobnak megremegtek azok a szép izmos lábai, úgyhogy meg kellett kapaszkodnia a csapban, nehogy lefejelje a szemközti falat.

Ray tovább kenegette és simogatta Bob hátát, míg végül Bob szájából halk nyögések szakadtak fel.

Ezt hallva Ray sem bírta tovább türtőztetni magát, szembefordította magával Bobot, majd erőszakosan megcsókolta.

Bobnak sem kellett több, átölelte Ray derekát és olyan közel húzta magához, amennyire csak tudta, miközben a csókot egy pillanatra sem szakították meg, és Bob harapdálni kezdte Ray ajkait.

Aztán Bob megérezte Raynek azt a bizonyos testrészét, amit pár perccel ezelőtt oly nagy áhítattal bámult. Hozzádörgölőzött Rayhez, majd fel-le kezdett mozogni, mire Ray kezdett teljes önkívületbe kerülni, és hangos nyögések hagyták el ajkait.

Aztán Bob a kezébe vette az irányítást. Jobb kezét rákulcsolta Ray merevedő férfiasságára és finoman kényeztetni kezdte, miközben a bal kezével a hátát simogatta.

Mikor érezte (és hallotta Ray nyögésein), hogy barátjának már nem kell sok, letérdelt elé, és a keze helyett most a nyelvével kezdte felfedezni az értékes testrészt.

Valóban nem kellett sok hozzá, és Ray fejét hátra vetve, egy hangos nyögés kíséretében elélvezett.

Bob ezután ismét elkapta Ray derekát, szembefordította a fallal, ő maga pedig hátulról kulcsolódott rá Ray testére, és mivel az előbbi akciója hatására az ő farka is elég keményen állt már, minden előzetes nélkül behatolt barátjába.

Ennek az lett a következménye, hogy Ray a hirtelen fájdalomtól egy hatalmasat nyögött, amit talán a szomszédos helységekben is meghallottak...

Bob egy pillanatra megállt a tevékenység közben, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy Ray jól van, tovább folytatta, amit elkezdett.

A fájdalom helyét fokozatosan kezdte átvenni a gyönyör, minek hatására Ray ajkait egyre érzékibb és vadítóbb nyögések hagyták el.

Bob ettől teljesen bezsongott, és egyre gyorsabb tempót kezdett el diktálni.

Érezte, hogy már nem bírja sokáig, úgyhogy kezét ismét rákulcsolta Ray farkára – ami eddig a lökések hatására folyamatosan a falhoz nyomódott, még jobban felizgatva ezzel tulajdonosát -, és ismét simogatni kezdte azt.

Ekkor azonban valami olyan dolog történt, amire egyikőjük sem számított.

Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Második rész...


Az elkövetkező néhány nap alatt Bob megpróbált minél kevesebb időt tölteni Ray társaságában. Valahányszor kettesben maradtak volna, Bob mindig menekülőre fogta a dolgot. Általában bezárkózott egy üres szobába, és dobolni kezdett. Ez legtöbbször megnyugtatta.

Viszont akadtak olyan elvetemült pillanatai is, mikor valami (vagy inkább valaki :P) olyannyira elterelte a figyelmét, hogy sorra elrontotta az ütemet. Ilyenkor idegesen levágta a dobverőit az ágyra és kétségbeesetten kutatni kezdett a telefon után, hogy felhívhassa a... szexforródrótot? a kutyusát? Rayt?... nem, nem, a feleségét.

Szóval ilyenkor mindig felhívta Kaitlint és elmondta neki, hogy mennyire szereti.

A kis butus azt hitte, hogy ettől abbamarad az a folyamatos késztetése, hogy berontson Rayhez és ott helyben leteperje.

Egyik este is, mikor olyan gondolatok gyötörték, amiknek nem lett volna szabad, beült a mini stúdiójukba, a dobszerkó mögé és zenélni kezdett. Ám de hiába adta ki magából ilyesformán a felgyülemlett érzelmeit, a dobolás befejezése után sem múlt el az a furcsa érzés a gyomrában, és továbbra sem tudta elterelni a gondolatait Rayről.

Késő este lévén már nem akarta a feleségét zavarni, úgyhogy gondolt egyet (egy elég perverzet, ami máskor biztos nem jutott volna eszébe... hiszen ott volt neki Kaitlin...), és leült a laptophoz, felment a netre ééés... meztelen fotókat kezdett nézegetni mindenféle híres rocksztárról. Na jó, nem, hogy feltételezhetsz ilyet? Bob nem szereti a pasikat. (Maximum egy bizonyosat. :P) Szóval modellek képeit kezdte nézegetni. Nő modellekét.

Aztán egy idő után rájött, hogy ez nem sokat segít a problémáin (sőt, felvetette azt az újabb „gond”-ot, hogy a képek hatására beindult a fantáziája és hát... a férfiassága szépen elkezdett keményedni. És nem volt, aki kielégíthetné... Legalábbis ő így hitte. :P), szóval inkább kikapcsolta a gépet, vett egy hideg zuhanyt, majd elment lefeküdni. (egyedül!)

Először csak forgolódott az ágyban, képtelen volt elaludni. Aztán nagy nehezen mégis elnyomta az álom. De még milyen álom! :P

Reggel csapzottan ébredt, és hát... még szerencse, hogy vastag takarója volt, különben a szomszédos ágyban alvó Mikey biztos nézett volna egyet, ha Bob... lábai felé pillant. (Így sem lehetett biztos benne, hogy álmában nem motyogott mindenféle... dolgokat. xD)

Ugyanis Bobnak kellemes álmai voltak, amiben Ray kapta a főszerepet. (Nem kell semmi perverzre gondolni, csak lesmárolták egymást! Bár Bobnak ez is épp eléggé... tetszett. xD)

Mikor felébredt, és rájött, hogy mit is álmodott tulajdonképpen, inkább megijedt. (Bár ugyanúgy tetszett neki a dolog, csak nem merte bevallani...)

Nem tudta mire vélni az utóbbi napokban tanúsított viselkedését.

Okay, az igaz, hogy sosem találta csúnyának Rayt, és hogy mindig is jól kijött vele, na de ez a mostani azért sok(k) volt neki.

Mióta az a hülye Frankie gyerek (imádjuk ám Franket <3)>

Miközben ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejében, a fürdő felé vette az irányt. A csapot hidegre állította, levette magáról a boxert, amiben aludt, majd kezével megnézte, elég hideg-e a víz, ami a zuhanyrózsából jön.

Mikor megfelelőnek találta a hőmérsékletet, egy nagy levegőt vett és beállt a vízsugár alá. Igencsak össze kellett szorítania a fogait, hogy ne ugorjon ki rögtön a jéghideg víz alól. De aztán gyorsan hozzászokott az alacsony hőmérséklethez, és fellégezve áztatta testét a zuhanyban.

Épp a tusfürdős tubusért nyúlt volna, mikor hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja és egy álmosan pislogó, meztelen Ray lépett be rajta, karján törölközővel...

Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Ismét jelentkezem. ^^ És folytatom a feltöltést.
Ezúttal egy My Chemical Romance fanficről van szó. Ray és Bob párosítású, tehát slash. És 18-as karikás. x) Ennyit a figyelmeztetésekről.
Egy pár részes ficről van szó, ami egyébként zombeee fórumon is megtalálható. ^^
Ez itt az első rész.


- Raaaay! Booob! Gyertek ide, ezt meg kell néznetek! - ordította Frank a laptop mellett ülve.
- Mi a fasz van már? - morogta Bob, miközben Ray kíséretében belépett a szobába.
- Épp fanfictionöket olvastam – bökött Frank a monitorra. - És találtam valamit, amit el kell olvasnotok!
- Bazd meg, Frankie, épp kajáltam, és rohadtul nem érdekelnek a rajongók perverz képzelgései – mondta Bob, s már fordult is vissza, hogy elfoglalja előbbi pozícióját a konyhában.
- De várj már, haver, ezt el kell olvasnod! Annyira poén, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.
- Milyen téma? Csak nem Frerard? - kérdezte Ray gyanakodva.
- Áh, ez annál sokkal jobb! - vigyorogta Frank.
- Uh, szóval tömény szex – állapította meg Bob, mire Ray nevetni kezdett.
- Neeem! - tiltakozott Frank. - Csak olvassátok el. Nem olyan perverz. De komolyan! - tette hozzá, a srácok kétkedő pillantását látva.
- Figyelj, Frankie baby, lehet, hogy neked bejönnek ezek a ficek, de engem személy szerint hidegen hagynak – mondta Bob.
- Hát ez nem fog, az tuti! - röhögött Frank.
- Most már komolyan kíváncsi vagyok rá, mi lehet az... - mondta Ray, és leült Frankie mellé az ágyra.
- Tudtam, hogy te bevállalod! - vigyorgott Frank. - Tessék, ezt olvasd itt – görgetett a lap tetejére, majd átadta Raynek a laptopot, ő maga pedig felállt.
- Naaa, Bobooo, ne kéresd már magad! - nyafogta, Bob felé fordulva.
- Ne Bobozz – morogta a nevezett. - Ha elolvasom, utána hagysz végre békén kajálni?
- Ahha! Csak olvasd el.
- Okay, elolvasom. De ha Frerard lesz, esküszöm, kiheréllek! - ígérte Bob.
- Áh, emiatt ne aggódj – vigyorgott Frank, majd kiment a szobából, és becsukta az ajtót, hogy barátai nyugodtan olvashassanak.
- Mi ez? - kérdezte Bob a ficre utalva, miközben leült Ray mellé. (szorosan a közelébe)
- Nem tudom, még csak a címig jutottam.
- Miért pont ők ne? - olvasta el Bob is a fejlécet. - Már rosszul hangzik.
Ray ezen csak nevetett egyet, és elkezdte olvasni az irományt.
Miközben olvastak, a reakciójuk elég érdekesen változott.
Ray először csak nevetett, Bob ellenben komor arccal olvasott.
- Rosszat sejtek – motyogta Bob egy idő után.
- Hah, ez a mondat annyira illik rád: „Nem smárolhatsz le, és nem is ülhetsz az ölembe! Ha megpróbálod, a seggedbe dugok egy dobverőt!!!” - kacarászott Ray.
- Oh nagyon mulatságos, tényleg – jegyezte meg Bob epésen.

Aztán ahogy tovább olvasott, egyre jobban elsápadt.
- Oh my God – nyögte.
Ray viszont továbbra is csak vigyorgott.
- Jaj, ne vedd már ilyen komolyan! - bökte oldalba Bobot. - Szerintem tök poén.
- Szerintem meg totál beteges.
- Úúúh, Mikey és Brian? Hát ez tényleg nem normális – nevetett most már Bob is (kínjában xD), mikor az írás végére ért.
- Nekem tetszett – jelentette ki Ray.
Bob erre ránézett Rayre, hogy megállapítsa, csak hülyéskedik-e, de úgy tűnt, komolyan gondolta, amit mondott. Erre már a szöszi sem tudott mit mondani. :P
Csak ültek ott egymás mellett szótlanul és a másikat bámulták.
A csend kezdett egyre kínosabbá válni.
Bob megbabonázva bámulta Ray szemeit, majd csábító ajkait, és azon kapta magát, hogy egyre közelebb kezd férkőzni hozzá.
Azonban Ray ekkor megköszörülte a torkát, ezzel mindent elrontva.
Bob magához tért, zavartan felpattant az ágyról, majd kiment a szobából, magára hagyva a gyanúsan somolygó Rayt.
Az ajtó előtt aztán belefutott az éppen akkor visszatérő, csokit majszoló Frankiebe.
- Na, hogy tetszett a fic? - vigyorodott el Frank.
- Hát te hülye vagy! - felelte Bob, majd többre nem méltatva barátját, átment a konyhába és mérgesen lepattant egy székre...