Az elkövetkező néhány nap alatt Bob megpróbált minél kevesebb időt tölteni Ray társaságában. Valahányszor kettesben maradtak volna, Bob mindig menekülőre fogta a dolgot. Általában bezárkózott egy üres szobába, és dobolni kezdett. Ez legtöbbször megnyugtatta.
Viszont akadtak olyan elvetemült pillanatai is, mikor valami (vagy inkább valaki :P) olyannyira elterelte a figyelmét, hogy sorra elrontotta az ütemet. Ilyenkor idegesen levágta a dobverőit az ágyra és kétségbeesetten kutatni kezdett a telefon után, hogy felhívhassa a... szexforródrótot? a kutyusát? Rayt?... nem, nem, a feleségét.
Szóval ilyenkor mindig felhívta Kaitlint és elmondta neki, hogy mennyire szereti.
A kis butus azt hitte, hogy ettől abbamarad az a folyamatos késztetése, hogy berontson Rayhez és ott helyben leteperje.
Egyik este is, mikor olyan gondolatok gyötörték, amiknek nem lett volna szabad, beült a mini stúdiójukba, a dobszerkó mögé és zenélni kezdett. Ám de hiába adta ki magából ilyesformán a felgyülemlett érzelmeit, a dobolás befejezése után sem múlt el az a furcsa érzés a gyomrában, és továbbra sem tudta elterelni a gondolatait Rayről.
Késő este lévén már nem akarta a feleségét zavarni, úgyhogy gondolt egyet (egy elég perverzet, ami máskor biztos nem jutott volna eszébe... hiszen ott volt neki Kaitlin...), és leült a laptophoz, felment a netre ééés... meztelen fotókat kezdett nézegetni mindenféle híres rocksztárról. Na jó, nem, hogy feltételezhetsz ilyet? Bob nem szereti a pasikat. (Maximum egy bizonyosat. :P) Szóval modellek képeit kezdte nézegetni. Nő modellekét.
Aztán egy idő után rájött, hogy ez nem sokat segít a problémáin (sőt, felvetette azt az újabb „gond”-ot, hogy a képek hatására beindult a fantáziája és hát... a férfiassága szépen elkezdett keményedni. És nem volt, aki kielégíthetné... Legalábbis ő így hitte. :P), szóval inkább kikapcsolta a gépet, vett egy hideg zuhanyt, majd elment lefeküdni. (egyedül!)
Először csak forgolódott az ágyban, képtelen volt elaludni. Aztán nagy nehezen mégis elnyomta az álom. De még milyen álom! :P
Reggel csapzottan ébredt, és hát... még szerencse, hogy vastag takarója volt, különben a szomszédos ágyban alvó Mikey biztos nézett volna egyet, ha Bob... lábai felé pillant. (Így sem lehetett biztos benne, hogy álmában nem motyogott mindenféle... dolgokat. xD)
Ugyanis Bobnak kellemes álmai voltak, amiben Ray kapta a főszerepet. (Nem kell semmi perverzre gondolni, csak lesmárolták egymást! Bár Bobnak ez is épp eléggé... tetszett. xD)
Mikor felébredt, és rájött, hogy mit is álmodott tulajdonképpen, inkább megijedt. (Bár ugyanúgy tetszett neki a dolog, csak nem merte bevallani...)
Nem tudta mire vélni az utóbbi napokban tanúsított viselkedését.
Okay, az igaz, hogy sosem találta csúnyának Rayt, és hogy mindig is jól kijött vele, na de ez a mostani azért sok(k) volt neki.
Mióta az a hülye Frankie gyerek (imádjuk ám Franket <3)>
Miközben ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejében, a fürdő felé vette az irányt. A csapot hidegre állította, levette magáról a boxert, amiben aludt, majd kezével megnézte, elég hideg-e a víz, ami a zuhanyrózsából jön.
Mikor megfelelőnek találta a hőmérsékletet, egy nagy levegőt vett és beállt a vízsugár alá. Igencsak össze kellett szorítania a fogait, hogy ne ugorjon ki rögtön a jéghideg víz alól. De aztán gyorsan hozzászokott az alacsony hőmérséklethez, és fellégezve áztatta testét a zuhanyban.
Épp a tusfürdős tubusért nyúlt volna, mikor hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja és egy álmosan pislogó, meztelen Ray lépett be rajta, karján törölközővel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése