Another ff with Frank Iero

Egy újabb MCR fic. Ezúttal nem slash és nem is 18-as karikás. Kivételesen XDD
Frank a főszereplője és egy kitalált karakter. Ezt eddig még nem mertem felrakni fórumra, de itt azért elfér. ^^
Jah és címet még ennek az irománynak sem találtam. x)
_____


- Jó reggelt! - léptem be Frankievel a srácok szobájába.
- Sz... sziasztok – köszöntek elsápadva, mikor megláttak.
Ezeknek meg mi bajuk?
- Mi van? Olyan sápadtak vagytok, mint Gee a Revenge-es szerelésben – nevetett Frank. - Mit olvastok? - kérdezte, mikor észrevette, hogy Gerard egy újságot szorongat.
- Oh ez ööö... semmi érdekes – nyögte Gee és a háta mögé rejtette a lapot.
- Akkor miért rejtegeted? - kérdezte Frank és odament Gerardhoz, hogy elvegye tőle az újságot.
- Hát... csak. Tényleg nincs benne semmi – felelte Gee és hátranyújtotta az újságot Mikeynak, de mielőtt ő elvehette volna tőle, Frank megkaparintotta, és elkezdte olvasni a címlapot.
- Uramisten – nyögte és ő is olyan fehér lett, mint a többiek.
- Mi az? Mi történt? - kérdeztem erre nyugtalanul, és odaléptem Frankhez, hogy megnézzem a lapot.
Ő viszont ijedten összegyűrte azt, és a magasba emelte, hogy ne tudjam elvenni.
Kérdőn néztem rá.
- Ez tényleg semmi... Csak... ööö... Pamela Anderson van rajta meztelenül – kamuzta.
- Persze és az ilyen szörnyű? - kétkedtem.
- Igen, mert ööö... tök löttyedt a bőre – mondta ekkor Bob.
- Aha, muti – mondtam Franknek ellentmondást nem tűrve.
Hiszem, ha látom...
- Áh de ez téged nem érdekel úgyse... - próbálkozott tovább és lábujjhegyre állva tartotta magasabbra a lapot, de nem volt elég magas ahhoz, hogy ne érjem el, úgyhogy megszereztem az újságot és széthajtogattam.
Frank erre még sápadtabban nyelt egy nagyot.
Most már tényleg érdekel, mi lehet az...
Ránéztem a címlapra és.... azt kívántam, bár ne érdekelt volna!
Az újság első oldalán ugyanis egy kép volt Frankről...egy... egy nővel csókolózott rajta. És az a nő biztos, hogy nem én voltam. Ugyanis hosszú szőke haja volt, és elég lapos volt...
Ránéztem ismét a férfira... Csupán oldalról látszódott, de biztos, hogy Frank volt az. Ott volt a nyakán a skorpió.
Elolvastam a főcímet - „Frank Iero megcsalja a menyasszonyát?” -, majd a cikk első pár sorát.
„A My Chemical Romance nevű rockbanda egyik gitárosát, Frank Ierot (27) tegnap előtt késő este egy szórakozóhelyen látták egy fiatal nővel, a szerkesztőség tudomása szerint egy bizonyos Tess Brighttal (23).
A szemtanúk szerint a kissé illuminált állapotban lévő rocksztár mászott rá a lányra, aki ez ellen egyáltalán nem tiltakozott. Iero jegyese, Danielle Darcy (25), azonban bizonyára nem élvezte volna annyira a történteket, mint hűtlen barátja...”
...Mint hűtlen barátja...
- Megcsalt – jutott el az agyamig a gondolat, mire a szívem hirtelen összeszorult és könnyek szöktek a szemembe.
Felpillantottam Frankre, aki megdermedve állt, kezét még mindig felém nyújtva, mintha el akarná venni a lapot.
Néma csend volt a szobában, senki nem mozdult, és egy szót sem szólt.
Csalódottan néztem bele Frank szemeibe. Olyan arcot vágott, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak, hogy rossz fát tett a tűzre.
Csak most valahogy nem tudtam mosolyogni ezen az arcon...
Hátat fordítottam, és kiviharzottam a szobából.
- Dan, várj! - kiáltott utánam Frank. - Megmagyarázom!
Tipikus pasi duma. -.-'
Nem figyeltem rá, tovább szaladtam, be a hálószobámba, az utazóládámhoz, és elkezdtem belehajigálni mindent.
- Dan, hallod?! Én nem akartam...! - jött utánam Frank a szobába.
- Nem akartad?? - fakadtam ki, s felé fordultam. - Mit nem akartál, édes? Nem akartad megcsókolni ezt a szőke ribancot? - böktem a lapra, amit az előbb ledobtam az éjjeliszekrényre. - Tán kényszerítettek rá?
- Nem, csak... - kezdte Frank, de elakadt.
Nem szóltam közbe, kíváncsi voltam, mit talál ki.
- Én csak... csak... Figyelj, Dan, én részeg voltam! Az a csaj csak rám mászott és elkezdett tapizni, és én nem tudtam gondolkozni!
- Persze! Jó kifogás! Részeg voltál... és? Az már rögtön ok ara, hogy más nőkkel legyél? Le is feküdtetek?
Frank nem válaszolt. Csak állt és padlót bámulta.
- Szóval le... - suttogtam, és a szívem megint összeszorult.
Nem tudtam elhinni, és nem akartam elhinni... Frank nem ilyen...
De mégis. Ott volt a bizonyíték. És Frank nem tagadta.
Nem tudtam mit mondani.
Visszafordultam a ládámhoz és tovább pakoltam bele a holmikat.
- Dan, figyelj... - próbálkozott újra Frank. - Én... sajnálom.
- A kurva életbe is! - kiabáltam, és egy nagyot rúgtam a ládába, mire szépen elkezdett fájni a lábam. Áú. Lerogytam az ágyra, a kezembe temettem az arcom és úgy beszéltem tovább. - Lefeküdtél egy másik nővel. Aki még csak nem is szép! Megcsaltál. Érted? - néztem fel Frankre az ujjaim mögül. - Ezt nem lehet egy sajnálommal elintézni.
- Én tudom... - motyogta Frankie és hallottam, ahogy közelebb jön. Leült mellém az ágyra. - Tudom, hogy nem lehet ennyivel elintézni, tudom, hogy nincs rá bocsánat, de megbántam, hidd el! Tudom, milyen hülye voltam, megértem, ha haragszol, én is ezt tenném.
- Te is ezt tennéd? - kacagtam fel keserűen. - Téged ismerve, te az én helyemben csapkodnál, üvöltenél, aztán fognád magad, megkeresnéd a pasit és megölnéd.
- Igen, lehet... - ismerte be Frank. - De... én tényleg bánom, hogy ezt tettem, hülye és részeg voltam, de megbántam utána rögtön az egészet. Ha tehetném, visszaforgatnám az időt és meg nem történtté tenném.
- De nem tudod azzá tenni... Megtörtént... Lefeküdtél valami ribanccal... Mikor is? Tegnap előtt? Áh, tényleg, mikor nem volt koncert és az egyik régi barátnőmmel találkoztam. Akkor ezért nem tűnt fel a dolog...
Jogos lenne a kérdés, hogy akkor is, hogy lehetek olyan vak, hogy nem veszem észre, hogy a barátom máshol alszik. Vagy nála alszik más... :S
De a helyzet az, hogy Frankkel külön hálót kaptunk... Mert ugye az MCR épp turnézik, és ebben a hotelben, ahol most vagyunk, csak így tudták megoldani... Szóval, ha Frankkel együtt akartam lenni, át kellett mennem az ő szobájába.
Azon a bizonyos napon pedig, mikor ez történt... egy rég nem látott ismerősömet látogattam meg, akik a városban éltek. És elbeszélgettük az időt, így elég késő volt, mire visszaértem a hotelbe, Franket pedig nem akartam zavarni, azt hittem alszik... Én naiv.
Másnap délelőtt pedig ugyanúgy ott volt a reggelinél, mint mindig, és csak annyi látszott rajta, hogy másnapos... De hát istenem, előfordul... Bár csak annyi lett volna a baj csupán, hogy másnapos...
Aztán este meg koncert volt, utána meg mindenki hullafáradtan ért vissza a hotelbe és rögtön elaludt...
Szóval nem tűnt fel semmi, egészen ma délelőttig, mikor is beléptünk Gerardék szobájába...
- Nagyon haragszol? - kérdezte Frank rövid hallgatás után.
Felpillantottam rá. Boci szemekkel meredt rám. Sajnos, most viszont nem tudott meghatni.
- Hah, micsináljak, ugorjak a nyakadba és dicsérjelek meg, amiért megcsaltál?
- Nem... - motyogta. - Nem tudom... Megértem, ha haragszol és utálsz. Én is utálom magam.
Jhaj, ha utálnám... Vicces, de ezek után sem tudom utálni.
- Én csak... Csalódott vagyok. És inkább magamat utálom, amiért ez megtörténhetett.
- Magadat?? - hüledezett Frank. - Úristen, Dan, nehogymár! Nem hibáztathatod magad azért, mert én egy barom vagyok!
- De ha... ha jobban figyelek rád, vagy ha nem megyek aznap Samhez, vagy ha... ha nem szeretek beléd, ez nem történik meg – motyogtam.
- OMG, ne mondj ilyeneket! Nem azért történt, mert nem voltál mellettem. Azért történt, mert részeg voltam és a farkammal gondolkoztam. Jézus, Dan, most nehogymár te legyél a hibás és én vigasztaljalak téged!
Erre a gondolatra elmosolyodtam.
- Hát igen, elég abszurd... - néztem Frankre.
Ő nem mosolygott, komolyan és bűnbánóan nézett rám.
Aztán... nem tudom, mi vezérelt, de hirtelen odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Csak hogy ne lássam a szomorú szemeit...
Mikor vége lett a csóknak, Frank meglepve nézett rám.
- Ez... ez mi volt?
- Azt hiszem, csóknak hívják.
- De miért kaptam? - kérdezte csodálkozva.
- Nem tudom... Talán mert... szeretlek.
Erre Frank szeme még jobban elkerekedett. Hát igen, normális ember nem mondja azt, annak, aki épp megcsalta, hogy szereti...
De ha ez volt az igazság...
- És akkor... nem... nem haragszol? Nem dobsz ki? - kérdezte Frank reménykedve.
- Ha akarnálak, se menne – nevettem keserűen. - Túlságosan szeretlek, és önző módon csak az érdekelne, hogy veled lehessek.
- Oh, Dan... - mondta Frank csillogó szemekkel.
A mondat befejezése helyett viszont „csak” megcsókolt. De én így is értettem, mit akar mondani, és ez nekem elég is volt.