Meglepetés!

Na hát újra itt. Egy újabb fic-kel. :) Megintcsak egy Harry Potteres, könnyedebb írás. Egyik legjobb barátnőm szülinapjára íródott. Szóval úgy tessék nézni. :D



Meglepetés!


Arabella Wright fáradtan ébredt fel ezen a csütörtök reggelen. Hosszú volt az előző éjszakája, ennél fogva későn aludt el, és nem sikerült kialudnia magát. Miután megdörzsölte a szemeit, hogy lásson is egy kicsit, rápillantott az órájára, és meglepetten konstatálta, hogy már egy órája suliban kéne lennie. Hiába, ezen a héten kezdődött ismét a tanítás, és még nem sikerült hozzászoknia a korán keléshez.
Így hát idegesen kikászálódott az ágyából és a fürdő felé indult. Félúton azonban meggondolta magát.
- Ha már úgyis lekéstem egy óráról, akkor fölösleges bemennem, mire elkészülnék úgyis vége lenne a másodiknak is, utolsó órára meg fölösleges bemennem... Inkább visszafekszem – gondolta magában, majd eleget téve elhatározásának, levetette magát a puha takaróra, s hamarosan ismét elnyomta őt az álom.


°°°


Két órával később immár jóval kipihentebben ébredt fel ismét, s ezúttal sikeresen eljutott a fürdőszobába is. Rendbe szedte magát, majd lement a konyhába, hogy készítsen valamit reggelire. Vagyis ez esetben inkább ebédre. A gabonapehely és a lekváros pirítós között vacillált, majd végül egy harmadik lehetőség mellett döntve rántottát készített.
Mikor ezzel a tevékenységgel végzett, fogta az immáron kész ebédjét és leült vele a nappali kényelmes foteljainak egyikébe. Már épp hozzákezdett volna az evéshez, amikor is hangos kopogás zavarta meg a ház csöndjét. Jobbra tekintett, s észrevette, hogy az egyik ablak párkányán egy bagoly ül, és csőrével az üveget kocogtatja, ezzel eredményezve a zavaró hangokat.
Bella kikászálódott kényelmes ülőhelyéből, majd beengedte a madarat, ami egy levelet pottyantott a rántottájára, majd stílusosan távozott a nyitott ablakon keresztül. Főhősünk miután bezárta az ablakot, visszament az ebédjéhez, majd kezébe vette a paprikától pirosra színeződött papírlapot.
Széthajtogatta, majd szemügyre vette a levél tartalmát. Azaz olvasni kezdte az ismerős kézírást.


Drága Husom,
Ne haragudj, hogy reggel egy szó nélkül elmentem otthonról, de hajnali 5 óra volt, és nem akartalak felébreszteni.
Délután kicsit később érek haza, mint szoktam, ugyanis túlóráznom kell.
Remélem veled minden rendben, és este majd találkozunk.
Addig is légy jó!
Ölel,
Perselus


- Hát persze, Perselus! - csapott a homlokára Bella, mikor a levél végére ért – Ezért volt akkor hiányérzetem...


Hogy mondjátok? Ja, itt lenne az ideje, hogy felvázoljam a helyzetet, igaz? Nos, hát Arabella Wright egy 22 éves életvidám boszorkány, aki a múlt évben költözött össze élete szerelmével, Perselus Pitonnal, aki úgy döntött, otthagyja a Roxfortot és a tanári állást, hogy többet lehessen együtt szerelmével. (Hát nem édes?) Így most a párocska London külvárosában élt egy takaros kis házban. Arabella átoktörőnek tanult, míg Perselus egy neves cégnek dolgozott, s egész álló nap új bájitalok feltalálásán, vagy a régiek tökéletesítésén törte magát.
Na, most már ha mindenki képben van, vissza is térhetünk a fentebb említett takaros kis ház nappalijába, ahol Bella értetlenkedve bámult maga elé.


- Kicsit később ér haza? Túlóráznia kell? De hiszen csak hónap elején szokták tovább benntartani, mikor új megrendelések érkeznek. Most viszont... Várjunk, hányadika is van? - töprengett hangosan.
- 2008. szeptember 4-e – kapta meg a választ a megbűvölt naptártól, ami vele szemben a falon helyezkedett el.
- Szeptember 4-e?! Az nem lehet... De hát akkor van a születésnapom! Merlinem, hogy feledkezhettem meg róla? Egy pillanat... Nem csak én felejtettem el... Egyetlen ismerősöm sem köszöntött fel, még csak egy üdvözlőlapot sem kaptam! - fakadt ki, miközben kiment az előszobába, hogy megnézze az aznapi postát. Azonban a Reggeli Prófétán kívül semmi nem várta. - Még... még Perselus is megfeledkezett róla, annyit sem írt, hogy Boldog Szülinapot!


Mikor mindez tudatosult Bellában, teljes letargiába zuhant, és egész délután csak ült a kedvenc foteljében és csokival csillapította az éhségét. Vagy inkább a szomorúságát.
Majd mikor már kezdett unalmassá válni a dolog, úgy délután 4 környékén, levágta a csokis dobozt maga mellé, s mérgesen pattant fel az ülőhelyről.
- Csak azért sem fogok egész nap itt szenvedni és csokival tömni magam! Még a végén elrontom az alakom... Egy Perselus Piton nem ér annyit! - mondta magának, de következő mondata megcáfolta az előzőt – Attól, hogy mindennél jobban szeretem... Nem érdemli meg akkor sem! Egyébként is, lehet, hogy nem felejtette el, csak... - nem tudta befejezni a mondatot. - A fenébe is, akkor sem fogok búslakodni! Inkább rendbe szedem magam és elmegyek egy szórakozóhelyre. Majd egyedül megünneplem a születésnapom.


Azzal újfent berobogott a fürdőszobába és röpke másfél óra alatt kicsinosította magát. (Értsd: zuhanyozott, hajat és fogat mosott, sminkelt, stb.) Majd átment a hálószobájába, hogy megfelelő ruhát találjon magának. Miután kipakolta a fél szekrényét, rátalált a megfelelő ruhadarabra: egy szűk pánt nélküli fekete bársony ruhára, aminek a felső része fűzős volt, a szoknyája pedig térd fölött végződött. Mellé megkereste kedvenc nyakláncát is, majd nekilátott, hogy átöltözzön. Mikor elkészült, elégedetten pillantott végig a tükörbeli hasonmásán.
Végezetül hátul feltűzte a haját, elől pedig szabadon hagyott pár tincset, ami lágy hullámokban hullt az arcába.
Mikor kigyönyörködte magát a tükörképében, visszament a földszintre, egy kisebb fekete táskába összepakolta a szükséges dolgokat, majd átment az előszobába, hogy felvegyen egy szintén fekete lapos sarkú cipőt. Már épp végzett ezzel is, mikor az udvaron egy hangos pukkanás jelezte, hogy vőlegénye hazaért. Bizony, ugyanis Perselussal már az esküvőjüket tervezgették.


Pár másodperccel később a Bájitalok Mestere csakugyan megjelent az előszobában, s csodálkozva nézett Bellára.
- Készülsz valahová?
- Igen, készülök. Éppen szórakozni indultam – felelte a boszorkány duzzogva, látván, hogy Perselusnak esze ágában sincs őt felköszönteni.
- Jaj, ne már, Husom, hulla fáradt vagyok, most értem haza, nincs kedvem holmi diszkókban tölteni az estét.
- Neked nem is kell ott töltened az estéd. Egyedül megyek – válaszolta Bella, s már indult a bejárati ajtó felé, mikor a varázsló elkapta a karját.
- Valami baj van?
- Ugyan, semmi baj nincs! - fakadt ki menyasszonya – Igaz, hogy minden barátom és Te is elfelejtettétek a születésnapomat, de nem, az ég világon semmi baj nincs!
- Áh már értem! - mosolyodott el Perselus.
- Most meg mi olyan vicces?! - kiabált rá Bella.
- Gyere velem, mutatok valamit – felelte válasz helyett a kérdezett, s kivezette Bellát az udvarra.


A lányt csodálatos látvány fogadta. Az egész kert ki volt világítva, mindenhonnan lampionok lógtak, s középen egy hatalmas asztal állt, székekkel körülvéve, felette pedig rengeteg szentjánosbogár repkedett, az alábbi feliratot kirajzolva: „Very Happy Birthday, My Darling!”
Bella a meglepettségtől csak tátogni tudott, ekkor viszont gyertyák gyúltak a fűben, ismerős arcokat világítva meg. Rengetegen ott voltak, régi és új osztálytársak, barátok, szülők, és mind azért jöttek el, hogy felköszöntsék őt.
Perselus vezénylésére ekkor a vendégek felálltak a fűből, megszólalt a zene, s mindenki énekelni kezdte a „Happy Birthday to You” című számot. Bella meghatódva nézett rájuk, s mikor vége lett a dalnak, Perselushoz fordult.
- Mi ez az egész? Én azt hittem...
- Meglepetéééééés! - kiáltotta Perselus, s megcsókolta menyasszonyát, majd az asztalhoz vezette, amin egy hatalmas fekete erdő torta állt, tetején meggyből kirakva a felirat: „Boldog Szülinapot, Bella!”