Born to Love Him

Hát őszintén szólva először bajban voltam. xD Ahogy elsőre végignéztem a gépen lévő írásaimat, rájöttem, hogy vannak azért régebbi írásaim amik így utólag gázak/nyálasak/emosak... xD Ami egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy fejlődök az írás terén (legalábbis remélem); másrészt fogom a fejem, hogy úúúristen, hogy tudtam ilyet írni. xD
No meg az írásaim kb 20%-a egyetlen személyről szól. -.-' Egy fiúról, akit eddig mindennél jobban szerettem. Csak ez nem nagyon volt kölcsönös... Aztán pedig kirepült Amerikába egy évre. x) Így utólag hülyeségnek tűnik kicsit és furi visszaolvasni. Ezekről írni, úgy, hogy elméletileg bárki elolvashatja... nos, ez pedig még furibb. xD

Na de végülis találtam egy rövid ... hát nem tudnám meghatározni, hogy mi ez pontosan... xD Szóval egy rövid írást. Úgyhogy kezdetnek talán megteszi...

Born to Love Him

Illuminált állapotban volt.
Enyhén...
Én mégis hagytam magam.
Túlságosan kívántam ahhoz, hogy nemet tudjak mondani.
Nekem persze elég lett volna egy csók is, de ő többet akart.
Nem ellenkeztem.

Fantasztikus volt.
Ő is ezt mondta.
A következő héten mégis elrepült.
Messzire.
Azóta nem hallottam róla.
Tíz napja, vagy tíz éve, nem tudom.
De rettenetesen fáj.

Az volt az első és egyben az utolsó éjszaka is, amit együtt töltöttem vele.
Akkor láttam utoljára a mosolyát,
hallottam a hangját,
s éreztem az érintését.
Nem lesz folytatása.
Ezt tudtam akkor is, mégis belementem.
De megérte.
Így most már annak az éjszakának az emlékével, boldogan halok meg.
S nem szenvedek tovább.

Mert ilyen az ember, nem tud eléggé örülni annak, amit megkapott.
Mind többet, s többet akar.