Nem minden az, aminek látszik

Nem minden az aminek látszik



3. rész


-Hellel épp azt beszéltük, hogy bejössz neki, és nem kell félnie, hogy elhalászlak előle, mert nem vagy az esetem.


Ha szemmel ölni lehetne, Bella már rég nem lenne az élők sorában. Igen, nagyon szeretem, de ezzel a kijelentésével elérte, hogy egy hétig szóba se álljak vele.
Finnek viszont szemmel láthatóan tetszett a szitu.
-Oh, tényleg? - nézett rám vigyorogva.
-Én... izé... ez nem igaz, ne hallgass rá! Én csak annyit mondtam, hogy jól nézel ki – dadogtam zavartam, fülig pirulva.
-Ugyan már, Hell, nem kell tagadnod. Te is bejössz Finnek, igaz, Finn?


Meg-ö-löm! Bellának ki fogom tekerni a nyakát, ha nem fejezi be MOST rögtön.
Finn pár másodpercig nem szólt semmit, csak nézett rám komoly szemekkel. Majd szemtelenül végigmért, s vigyorogva szólalt meg:
-Naná! Hell nagyon jó csaj.


Ezen a napon már másodszor éreztem, hogy eltűnik a lábam alól a talaj. Ez nem normális dolog.
Könyörgöm, legyen vége ennek a beszélgetésnek!
-Na ugye! - kotyogta Bella.


-Jut eszembe, mit keresel te itt? Nem McGalagonyhoz indultál? - kérdeztem, Bellára ügyet sem vetve.
-De igen, de nem volt a dolgozószobájában. Egyébként meg ne tereld a témát!
Yuk! Ez most nem jött be.
-Tudjátok, mit, srácok? Én most magatokra hagylak titeket, még úgyis meg kell látogatnom Nathant a bagolyházban.
-Ne, várj, veled megyek! Úgyis küldeni akartam egy levelet anyáméknak – próbáltam menekülni.
-Ugyan, hagyd, majd én elküldöm Nattel, úgyis régen repült már. Ti csak beszélgessetek nyugodtan – felelte Bella, s elviharzott.
Én pedig ottmaradtam a fánál kettesben egy mindentudóan vigyorgó Finnel.


-Igazán rendes volt Bellától, hogy lelépett – mondta, miközben leült a padra.
-Aham – motyogtam – Figyelj, Finn, Bella szokott túlozni, és most is úgy állította be a helyzetet, mintha fülig beléd lennék zúgva, de ez nem igaz! Nem kell elhinni neki mindent, amit mond – próbáltam menteni a menthetőt.
-Tényleg? Pedig már kezdtem örülni, hogy hasonlóan érzel, mint én – mondta komoly arccal.
Ne, csak ezt ne! Ha így néz, nem tudom tagadni ezt az egészet. Ez így nem fair!
-Öh... - nyögtem igen értelmesen.
Erre ő megint elmosolyodott – megőrjít, fejezze be! -, s kisimította a szememből a tincset, amit a szél belefújt, majd minden előzetes figyelmeztetés nélkül magához húzott, s megcsókolt.