Egy hideg téli este a turnébuszban...

Folytassuk a perverz MyChem ficek feltöltését. ^^ Ez egy Frikey, tehát természetesen slash. És 18-as karikás. És ez is megtalálható fórumon.


Egy hideg téli este a turnébuszban...

- Hogy én mennyire unom már ezt a kibaszott hideg időjárást! - fakadt ki hirtelen Frankie, miközben a busz nappali részében ültünk és valami unalmas TV műsort néztünk.
Csak ketten voltunk a buszon, mert Gerard és Ray interjúra mentek, Bob meg valami helyi haverját látogatja meg...
Minket meg persze itt hagytak a buszban, hogy halálra unjuk magunkat.
- Annyira rohadtul elegem van már a télből! Kurva hideg van, sehova se lehet menni, folyton esik a hó és tiszta latyak lesz az út, aztán meg befagy és csúszik minden – morgott tovább Frank.
- Attól még, hogy hideg van és hó, egy rakat dolgot lehet csinálni – cáfoltam. - Például menj el korizni, vagy szánkózni vagy síelni...
- Szánkózni meg síelni? Mikor a hó nagy része már elolvadt? - vágott közbe. - Jól van, Mikey, okos ötlet.
- Jó, de a kori még mindig ott van...
- Nem tudok korizni és nem akarom eltörni egy csontom sem a koncert előtt – vitázott tovább. - És amúgy is, kori közben is ugyanolyan geci hideg van.
- Tudsz róla, hogy nagyon sok bajod van?? Hihetetlen, hogy lehet ennyit nyafogni...
- Én nem is nyafogok!
- Akkor hisztizel.
- Bazd meg, Mikey.
- Az a Te stílusod, Frank.
- De most se a bátyád, se Jamia nincs itt, szóval...
Hah, attól én még itt vagyok! - gondoltam magamban felháborodva.
- Áh, leszarom, Frank, csak kussolj már be, szeretném nézni ezt a kibaszott TV-t!
- Eeezt? Nézni?? - hüledezett Frank. - Ennél a szarnál még az is izgalmasabb mikor Ray a haját mossa.
- Ok, akkor mondd meg Te, hogy mit csináljunk!
- Hát lenne egy pár ötletem... - nézett rám Frank kihívóan.
Ajaj. Asszem bajban vagyok....
- Megkockáztatom, hogy megkérdezzem, mik azok?
- Például játszhatnánk!
OMG!
- Figyelj, Frankie, nem akarlak megbántani, de tudod én... szóval öhm nem vagyok olyan, mint Gerard...
- Mi? - nézett rám Frank értetlenül. - Jaj, de perverz vagy! Én nem ARRA gondoltam! Én csak amőbázni akartam... - mondta ártatlan arccal.
Pár percig gyanúsan néztem rá, aztán elhittem neki, hogy ezúttal tényleg nem másra gondolt.
- Na jó. Akkor amőbázzunk.
Frank egy széles vigyorral felpattant a kanapéról, berobogott a hálóba, majd fél perccel később egy füzettel meg egy tollal a kezében tért vissza.
Szerzeményeit lerakta mellém a kanapéra, aztán bement a konyhába, onnan meg egy csomag Twizzlers-szel tért vissza.
- Te folyton nassolsz? - néztem rá hitetlenkedve.
- Nem! Ez a nyertesnek járó díj lesz. 10 kört játszunk, és aki a legtöbbet megnyeri, azé a finomság.
- Akkor már el is búcsúzhatsz a gumicukrodtól, Frank! - mondtam neki vigyorogva.
- Azt majd meglátjuk! - válaszolta, majd visszaült a kanapéra, a Twizzlerst nekitámasztotta a TV-nek, hogy jól látható helyen legyen, a füzetet meg az ölébe vette és négyzetrácsokat rajzolt rá.
- Én kezdek – mondta, miután elkészült a vonalazgatással, majd egy X-et rajzolt a lap közepére.
Pár perccel később az első játszmát sikeresen megnyertem – ahogy ez várható volt.
Diadalittasan vigyorogtam Frankre, mire ő így reagált:
- Jó, oké, még nem jöttem bele a játékban, de az összes többit meg fogom nyerni!
- Hát azt megnézem... - nevettem.
Aztán sorra lejátszottuk a többi játszmát is. Az ötödiknél aztán Franknek volt egy kis szerencséje, és nyert.
- Nah, mondtam én! - kiáltott fel. - Innentől kezdve sorra nyerni fogok!
- Csak nehogy elbízd magad...
Aztán a következő fordulókat megint én nyertem. Az utolsó körnél azonban megesett a szívem az egyre elkeseredettebben próbálkozó Frankien – meg hát ugye 8 megnyert körrel már úgy is én voltam a győztes -, úgyhogy hagytam, hagy nyerjen még egyszer.
Viszont ő nem honorálta eléggé a nagyszívűségem, mert miután áthúzta az 5 X-et a lapon, mérgesen fakadt ki.
- A francba!
- Most mi bajod? Te nyertél.
- Jah, össz-vissz kétszer. Te meg nyolcszor – morogta.
- Hát, igen, a jobbak. De én előre szóltam, Frankie!
- Áh, nem érdekel, ez a játék egy nagy büdös buziság.
- Hogyne, tudom én. De a Twizzlerst akkor is megnyertem – mondtam szadista vigyorral.
És hogy én milyen élvezettel fogom előtte elmajszolni a gumicukrokat... Hehhe.
Felálltam a kanapéról és felemelt fejjel, nagy büszkén odalépkedtem a TV-hez, elvettem onnan a nyereményem, majd visszaültem Frankie mellé.
Ismét felöltöttem a szadista vigyorom, és Frank orra előtt felbontottam a Twizzlerst, majd kihúztam belőle az egyik gumicukrot, és nagy élvezettel kezdtem nyalogatni.
- Hmm, de finom – mondtam és leharaptam a gumicukor felét.
Frankie nyálcsorgatva nézte végig, hogy eszem meg az összes gumicukrot, de a világért se mondta volna, hogy adjak neki belőle.
Mikor az utolsó darabot vettem ki a papírjából, meglengettem Frank orra előtt.
- Nézd, Frankie, ez az utolsó darab. Hm, szagold meg, milyen jó illata van!
- Cseszd meg, Mikey! - szólalt meg végre Frank.
Hehe, csak nem haragszik rám?
- Mi a baj, Frankie? Csak nem kérnél belőle egy kicsit?
Nem válaszolt, de a pillantásából egyértelműen látszott, hogy de, nagyon is kérne ő a gumicukorból.
- Na jó, ha nem kérsz, hát nem, majd én megeszem – vontam vállat, és bevettem a számba a cukrot, de a vége kilógott a számból.
Ekkor olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam.
Frankie odahajolt az arcomhoz és mohón bekapta a gumicukor lelógó végét. Ennek következtében pedig összeért az ajkunk. És egyiken sem kaptuk el a fejünket. Én a meglepettség miatt, Frank pedig... nos, nem tudom, hogy ő miért nem ült vissza a helyére, miután leharapta a gumicukor felét.
Nagy boldogan megette az édességet, de közben az ajka végig ott volt 1 mm-re az enyémtől.
Aztán miután lenyelte a gumicukrot, rendesen hozzányomta az ajkait az enyémhez, majd elkezdte nyalogatni azt. Én meg a döbbenettől ellenkezni is elfelejtettem. És mivel semmiféle ellenállást nem tanúsítottam, Frankie erőszakosan áttolta a nyelvét a számba, és minden egyes területet felfedezett vele. Hosszan matatott azokon a helyeken, ahol még gumicukor darabokat talált, én pedig egy idő után azon kaptam magam, hogy visszacsókolok.
Ami pedig ennél is jobban meglepett, az az volt, hogy egyre jobban élveztem a dolgot, és ez lassan a nadrágomon is meglátszott.
Aztán egyszer csak Frank kimászott a számból és visszaült a helyére.
Naaaa! Pont most hagyja abba?!
- Mmm, fincsi volt – mondta Frankie, majd megnyalta az ajkait.
Nem tudom, azért csinálta-e, hogy még jobban felhúzzon, de az biztos, hogy sikerült neki.
Ezúttal én támadtam le őt, beleültem az ölébe és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy percig sem ellenkezett. Hosszasan csókoltuk egymást, de mivel nekem ez nem volt elég, Frank ajkairól áttértem a nyakára, miközben mozogni kezdtem az ölében.
Ő ezt egy halk nyögéssel jutalmazta, ami engem csak még jobban feltüzelt.
Hátra döntöttem Franket a kanapén és miközben tovább csókolgattam, elkezdtem kigombolni a nadrágját. Aztán lerángattam róla a pólóját, és ajkaimmal áttértem a mellkasára, miközben kezemmel benyúltam a boxere alá és ott kezdtem kényeztetni. Örömmel tapasztaltam, hogy Frank is legalább annyira élvezte az egészet, mint én, ugyanis az ő farka is kezdett keményedni. Emellett pedig folyamatos nyögésekkel reagált a nyelv- és kézmunkámra.
Aztán gondoltam egyet, és egy hirtelen rántással megszabadítottam Franket a rajta maradt ruhadarabtól, majd hasra fordítottam. Gyorsan levettem a saját nadrágom is, majd négykézláb visszamásztam Frank fölé, két kezemmel pedig megemeltem a csípőjét.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, óvatosan Frankbe hatoltam. Erre ő fájdalmasan nyögött egyet, de én ezzel egy időben ismét kényeztetni kezdtem a farkát, úgyhogy nem sokkal később a nyögései már ismét a gyönyör miatt szakadtak fel belőle.
Ütemesen mozogni kezdtem benne, egyre gyorsabban és gyorsabban.
Frank aztán nem sokkal később a markomba élvezett, és én sem bírtam tovább, lüktető farkam tartalmát beleengedtem Frankbe.
Pár pillanatig még csukott szemmel, lihegve térdeltem fölötte, majd magamhoz öleltem és egy csókot nyomtam a nyakára.
Aztán kicsusszantam belőle, a hátára fordítottam és úgy bújtam hozzá. Egy újabb hosszú és szenvedélyes csókot kaptam tőle. Aztán még egyet. És még egyet.
Aztán mikor megéreztem Frank ismét ágaskodó szerszámát a combomnál, gondoltam egyet, és vigyorogva Frank füléhez hajoltam.
- Remélem, ez kárpótolt a vereséged miatt – suttogtam neki, majd feltápászkodtam a kanapéról, összeszedtem a ruháim, és bementem a fürdőbe.
Éppen megnyitottam a vizet a zuhanyzóban, mikor hallottam, hogy nyílik a szoba ajtaja.
Hátranéztem. Ahogy várható volt, Frankie jött utánam. Ruha nélkül.
Ördögi tekintettel közeledett felém, aztán nekilökött a zuhanyzó falának, és ajkait a számra, kezét pedig a férfiasságomra helyezte.
- Frh...anh..kieh... - nyögtem két csók között. - Gehrardhék... bárhmikor... hazajöhetnekh...
- Hagy jöjjenek – mondta Frank, és zavartalanul folytatta, amit elkezdett.
Én pedig ezután nem ellenkeztem tovább...

Are you thinking of him? Are you thinking of me?

Még egy MCR fanfic. Frerardként indul, aztán más sül ki belőle... Kicsit beteg dolog, de tőlem ez már megszokott. ^^ Viszont ez is 18-as karikás.
Érdekessége hogy a 2009-es év első írása tőlem. Január 2-án, valamikor éjszaka írhattam. ^^


Are you thinking of him? Are you thinking of me?

- Haha, hihetetlen vagy! - nevetett rám Frankie. - Nem hiszem, hogy van rajtad kívül bárki más, aki arra izgul, ha a pasija mást fogdos.

- Azért, mert másnak a pasiját nem Frank Ieronak hívják, és akit fogdos, azt meg nem Gerard Waynek! - vágtam vissza tettetett-sértődötten, mire ő megint csak elnevette magát, majd megcsókolt.

Ehhez képest, ha most látná bárki, hogy mit csinál...

Vaaagy... lehet, hogy csak azért teszi, hogy a kedvemben járjon? Hm, egy pasi, aki ennyi mindent megtesz értem? awwwww. <3

Ugyanis most az én egyetlen drága Frankem éppen öhm... Gerard Way csinos popsiját fogdosta, miközben Gerard felváltva hol Frankie száját, hol a nyakát csókolgatta.

Én közben az ágyon ültem és nyálcsorgatva bámultam őket. xD

Jó kis esti mese...

Ekkor Frank egy sexy 'ahhhhh'-t hallatott, ugyanis Gee éppen az ajkait harapdálta. Mármint Frankét.

Aztán Frank az ajtóhoz nyomta Gerardot, és teljes testével hozzádörgölőzött, mialatt Gee tovább csókolgatta. Majd Frank benyúlt Gerard pólója alá, és elkezdte simogatni, közben tovább nyögdösött.

Gerard ekkor gondolt egyet, és ellökte magától Franket.

- Naaa! - nyilvánítottam ki a véleményem.

Erre Gee csak nevetett egyet és Frank fülébe suttogott valamit, mire Frank leült a földre, térdeit átölelve.

- Hogy ebből mi lesz... - gondoltam kíváncsian.

Gee ekkor Frankkel szembe állt, az ajtónak vetve hátát, és benyúlt a gatyájába.

Wow.

Ott helyben elkezdett maszturbálni. xD Miközben izgatta magát, hátravetette a fejét és hangosan, érzékien nyögdécselt.

Frankie ekkor valószínűleg megértette, mire megy ki a játék, és elkezdett „szurkolni” Gerardnak. xD

- Ezaz, bébi, ne hagyd abba! Nagyon shmexy vagy, ezaz, aaahhh!

Gerard tovább folytatta előbbi tevékenységét, még hangosabbakat nyögött, Frank pedig felállt a földről, közel ment Geehez és a füléhez hajolva suttogott – épp elég hangosan ahhoz, hogy hallhassam, mit mond.

- Aaahh, Gee, nagyon jó vagy, bébi, awww, igen...

Gerard Frank felé fordult és megcsókolta a drágámat. Frank erre megint rámászott Geere, és ott folytatta, ahol pár perce abbahagyta. Benyúlt Gerard pólója alá és a mellkasát kezdte simogatni.

Gee ennek – és saját munkájának – eredményeként egy, az eddigieknél is hangosabb nyögés kíséretében „elélvezett”. Aztán kihúzta a kezét a gatyájából – ami, megjegyzem, tök tiszta volt...xD – és Frank farkát kezdte fogdosni. Persze nacin keresztül.

Frank erre mindennél érzékibben kezdett 'aaaaaaahhh'-zni, és ráborult Gee vállára.

- Aaah, igen, ez nagyon johóó, csináld még... Ihgeen, ott... méhgh, aaahh, nagyon jóó vagy, bébi...

Ez így ment még kb. fél percig, aztán Frank belesúgott valamit Gerard fülébe, mire Gee elmosolyodott, és kezét a háta mögé tette, kinyitotta az ajtót, még egy csókot nyomott Frankie szájára, majd kihátrált a szobából és eltűnt.

Hát... elég gyorsan elment. xD

Frankie bezárta az ajtót, majd mohó tekintettel közeledett az ágy felé.

- Ohohó, mi lesz most... - gondoltam vigyorogva.

Frankie négykézláb mászott oda hozzám az ágyon, és mikor fölém ért, a fülembe suttogott.

- Ez a gaz Gerard nem elégített ki... - panaszolta.

- Oh te szegény! - néztem rá vigyorogva, majd a vállánál fogva az ágyra döntöttem, hogy én lehessek felül.

A csípőjére ültem és megcsókoltam.

- Szeretnéd, hogy befejezzem, amit Gerard elkezdett? - suttogtam neki.

Hevesen bólogatni kezdett és boci szemekkel nézett rám.

Hát lehet ennek ellenállni? xD

Szóval nagy kegyesen lehúztam Frankről a nadrágot – ami még nem volt szűk rá! még... xD -, és a kezemmel elkezdtem izgatni a férfiasságát, míg az ajkaimmal előbb a nyakát, aztán a mellbimbóim kezdtem csókolgatni.

Erre Frankből igazi nyögések törtek fel, majd megfogta a kezem, eltolta a merevedő farkáról és helyette a fenekére helyezte. Aztán a hátamra fordított, így ismét ő került felülre.

Felült és elkezdett helyezkedni, majd óvatosan belémhatolt.

Felszisszentem a hirtelen fájdalomtól, de aztán hamar rendeződtek az arcvonásaim, mire Frankie visszadőlt rám és szenvedélyesen megcsókolt.

Aztán lassan mozogni kezdett bennem, mire halk nyögések hagyták el az ajkaim – amik aztán a tempó gyorsulásával egyre hosszabbakká és hangosabbakká váltak.

Végül mindketten egyszerre értünk a csúcsra, minek következtében egymás szájába nyögtünk, majd Frank pihegve dőlt a mellkasomra.

Hosszú percekig feküdtünk így egymáson, én Frankie haját simogatva.

Tökéletes volt az a pillanat.

Aztán kimondtam Franknek, amit akkor épp gondoltam.

- Hihetetlen.

- Micsoda? - kérdezte gyengéden, a szemembe nézve.

El tudtam volna olvadni a pillantásától. *-* Már volt egy jó ideje, hogy együtt voltunk, de amikor a szemembe nézett, az még mindig ugyanolyan hatást ér el, mint legelső alkalommal.

Imádtam. *-* Úgy ahogy volt, minden egyes porcikáját. Számomra tökéletes volt, az álompasi – és nem, nem csak külsőre. Főképp belül. Alig tudtam elhinni, hogy tényleg az enyém...

- Hát ez az egész – válaszoltam. - Hogy itt vagyok Veled, és... és, hogy szeretsz, és csak az enyém vagy... A legszebb álmom vált valóra, sosem hittem volna, hogy egyszer tényleg veled lehetek...

- Jaj, kicsim, jobban szeretlek, mint bármi vagy bárki mást az életben. Nagyon örülök, hogy itt vagy velem... Mintha csak rád vártam volna egész életemben.

Erre nem tudtam mit mondani, csak megfogta Frankie arcát, magamhoz húztam és ismét megcsókoltam.

Aztán előtört belőlem még egy dolog...

- De tudod... - kezdtem – néha olyan bűntudatom van... Mert Jamiával számomra ti voltatok a tökéletes pár. És a legtöbb rajongónak is. És biztos valami hülye kurvának tartanak, aki csak a hírnév miatt van veled. Én is annak tartanám magam.

- Jaj, ne hülyülj már! Már megbeszéltük, hogy nem miattad mentünk szét Jamiával, még akkor történt, mielőtt megismertelek volna. Egyszerűen csak már nem szerettük egymást úgy, mint rég. De semmi harag nincs köztünk, szóval semmi okod a bűntudatra. A fanok meg azt hisznek, amit akarnak. Én kibaszottul boldog vagyok veled és előbb-utóbb ez nekik is fel fog tűnni, és akkor rájönnek, hogy valójában egy angyal vagy.

- Jaj... - motyogtam erre pirulva.

Képtelen voltam mást kinyögni. Egyszerűen annyira örültem, hogy Frankie ezeket mondta, és hogy ennyire édes, és hihetetlenül imádom. <3>

Frankie, mikor látta, hogy sikeresen megnyugtatott, rám mosolygott, és egy újabb hosszú csókot adott.

Mikor szétváltak az ajkaink, már szélesen mosolyogva szólaltam meg.

- Jaj, annyira szeretlek, én bolond törpém!

- Oh, csak nincs valami bajod a méretemmel? - kérdezte Frank szúrósan, de azért a szája szegletében ott bujkált egy mosoly.

- Oooh, én aztán határozottan meg vagyok elégedve a méreteiddel – vigyorogtam, és lefelé pillantottam.

Frankie elkapta a pillantásom és nevetve szólalt meg.

- Hát, ha ezzel nem lennél megelégedve, akkor semmivel!

Majd ismét megcsókolt. Újra és újra.

Aztán, ahogy visszagondoltam az este kezdetére, eszembe jutott még valami.

- Frankie? … Mit súgtál Gerard fülébe, mielőtt elment? - tudakoltam.

- Oh, csak azt, hogy elég lesz ennyi játék, különben te a látványtól hamarabb elélvezel, mint én – vigyorogta Frank.

- Oh teee...! - mondtam, és a vállába „bokszoltam”, aztán ismét megcsókoltam.

Erre ő mohón visszacsókolt, és simogatni kezdte a mellem, aztán az ajkaival is elkezdett lefelé vándorolni a testemen.

- Úgy látszik, ma este sem fogok sokat aludni... - gondoltam magamban elmosolyodva, és hálát adtam az égnek, amiért ez a fantasztikus férfi tényleg itt van mellettem. Aztán már tényleg semmi mással nem törődtem, csak ezzel a csodával, amit úgy hívnak, hogy Frank Iero.

Dead

Egy másik MCR ff, ezúttal Frerard, de leginkább csak elméleti. Ettől függetlenül aki nem szereti a slasht, ne olvassa. Kiitos. ^^
Jah és MCR fórumon ez is megtalálható.

Dead

- Hogy miiiiiiiii????? Ez nem... Ő nem... Mikey, ez.. ez nem vicces, ezt nem mondhatod komolyan!!! - kiabáltam öcsémre. Nem tudtam felfogni, amit mondott, egyszerűen nem lehetett igaz. Nem történhetett meg.

Hisztérikusan rángattam Mikeyt a karjánál fogva, és követeltem tőle, hogy árulja el, merre van Frankie. Azt vártam, hogy egyszer csak elneveti magát, és azt kiáltja: „április bolondja!”, de ez nem akart bekövetkezni.

- Ezt nem hiszem el... Hol van most Frankie? Mikey, hol van?! Mi történt vele??

- Gerard, nyugodj le! Franket... Franket Bob találta meg... az... az ágyán feküdt és... és meztelen volt és tele volt a teste kék-zöld foltokkal... és ...

- Neeeeem!!! Hagyd abba, ez nem igaz! Ez nem...!!! - kiabáltam hisztérikusan, Mikey mellkasát verve. Elkapta a csuklóm és a falhoz nyomott, közben nyugtatni próbált. Kétségbeesetten csúsztam le a fal mentén, s a padlón ülve, térdeim átkarolva meredtem magam elé.

- Ezt nem tudom elhinni... Frankie nem... Őt nem... Látni akarom! - álltam fel hirtelen, s az ajtó felé indultam, mikor Mikey elkapta a csuklóm.

- Gee... szerintem nem kéne bemenned hozzá... Nem kéne így látnod őt...

- Engedj el, látnom kell őt! - mondtam idegesen, s kitéptem a karom a szorításából, majd Frank szobája felé rohantam.

Aztán az ajtaja előtt megtorpantam. Bob ott állt a bejáratnál, míg Ray az ablakon bámult kifelé. Gondolom a rendőröket várta...

- Engedj be! - rivalltam rá Bobra is, mikor meg akarta akadályozni, hogy belépjek a szobába.

- Gerard, a rendőrök azt mondták, senki ne menjen be, amíg ide nem érnek!

- Nem érdekel! Eressz el! - sziszegtem, s berontottam a szobába.

A háló felé rohantam, s mikor megpillantottam Frankiet, hátrahőköltem. Nem akartam hinni a szememnek. Szétvetett végtagokkal, kicsavarodott nyakkal, meztelenül feküdt a vértől mocskos lepedőn. Borzalmas látvány volt.

Odasiettem az ágya mellé, leborultam rá, s eleredtek a könnyeim. Képtelen voltam elfogadni, hogy az a férfi, aki holtan fekszik az ágyon, az tényleg Frankie. Nem lehetett ő, egyszerűen nem lehetett! Hiszen tegnap este koncert után még együtt hülyültünk a kocsmában, együtt nevettünk, együtt ittunk, együtt énekeltünk... Most pedig itt fekszik... holtan.

Nem, az nem lehet!

- Frankie, ébredj fel! Frank, térj magadhoz! Nem halhattál meg, Frank, hallod?! - kiabáltam, miközben Frank testét rázogattam, de miután semmi reakciót nem kaptam, abbahagytam, s a mellkasára hanyatlottam, és ott sírtam tovább.

Percekig semmi más nem történt, aztán egyszer csak két rendőr rontott be a szobába.

- Mr. Way! Jöjjön el az ágytól, engedje el a barátját! Mr. Way, hallja?!

Mérgesen felálltam az ágy mellől, s ezúttal a két férfira üvöltöttem.

- Hagyjanak békén! Menjenek ki innen! Engedjenek el! - mondtam, mikor az egyik rendőr közel jött hozzám, s megfogta a karom. - Menjenek ki innen, Franknek nincs szüksége magukra, egyedül akarok vele maradni! Nem értik?! Menjenek már! - kiabáltam tovább, s hozzávágtam a falhoz az első tárgyat, ami a kezembe került.

Erre aztán Mikeyék is bejöttek a szobába, s megint nyugtatni próbáltak.

- Gerard, nyugodj le, ne kiabálj! A rendőröknek meg kell vizsgálniuk Frankiet és a nyomokat. Hagyd őket dolgozni!

- Nem! Menjenek ki innen! Frankie nem érdemli meg, hogy bárki is így lássa őt! - mondtam s ismét az ágyhoz mentem, megigazítottam Frank testtartását, majd betakargattam a földön heverő takaróval. Aztán az ágyra dőltem, átöleltem Frank hideg testét, s kisimítottam a haját az arcából.

- Nincs semmi baj, Frankie, itt vagyok – suttogtam neki idegesen.

Aztán Mikey és Bob odajöttek mellém, két oldalról megfogtak, s elrángattak az ágyról, majd kivittek a szobából is, hiába ellenkeztem.

- Gee, a rendőröknek muszáj körülnézni, hogy meg tudják állapítani hogy hogyan... hogy hogyan történt – mondta Mikey csitítóan, s közben bevitt a saját szobájába, leültetett az egyik fotelba, majd pedig Ray a kezembe nyomott valami löttyöt, amit egy húzásra megittam.

- Nem tudom elhinni... Nem hiszem el, hogy ez megtörtént... - mondtam valamivel nyugodtabban, miután a harmadik poharat is kiürítettem.

Mindenki nyugtatni próbált, de az elhangzott mondatokat csak zümmögésként érzékeltem. Sajgott a fejem, és semmit nem érzékeltem a környezetemből. Végig azon törtem magam, hogy ez hogy történhetett meg. Hogy hogy lehet ilyen a világ... És hogy mi lesz ezután, most hogy már Frankie... nem él.

Végül aztán a fotelben ülve elaludtam, s mindenféle undorító rémálmaim voltak, amiknek a főszereplője egy vérbefagyott Frank volt, és egy pszichopata ismeretlen nő.

Verejtékezve, elborzadva ébredtem fel, majd kicsit megnyugodtam, mikor rájöttem, hogy csak álmodtam az egészet. Időközben a srácok áthozhattak a saját szobámba, most ugyanis az ágyamban feküdtem, a sötét bársony paplanon.

Kitapogattam az éjjeliszekrényen az órámat, s megdöbbenve láttam, hogy már késő este van. Kíváncsi voltam, hogy mi történt azóta Frankkel, így hát elindultam a szobája felé, de az ajtaját végül zárva találtam.

Csalódottan botorkáltam vissza a szobámba, s leültem az asztalhoz egy üveg whisky, egy füzet és egy toll társaságában. Eredeti tervem az volt, hogy kiadom magamból az érzéseim, s papírra vetem őket, de nem tudtam hogy elkezdeni. Mindenféle képek kavarogtak a szemem előtt, kezdve Frank összevert testével... Aztán régebbi emlékek jutottak eszembe, onnantól kezdve, hogy megismertem őt, egészen a tegnap esti koncertig, mikor a Prison alatt ismét rámmászott, és megcsókolt.

Akkor jöttem rá, hogy soha többé nem fog hasonlót művelni, soha többé nem ér hozzám, még csak rám sem mosolyog... soha többé...

Nincs többé Frank.

Nincs több érintés, nincs több csók, nincs több mosoly, nincs több... semmi.

És akkor tudatosult bennem, hogy Frank sosem tudta mit érzek iránta valójában... Persze, mondtam, hogy szeretem, de... az nem volt komoly. Sosem mertem bevallani neki, mit éreztem... mit érzek, most pedig már késő. Elment. Végleg.

Mi lesz ezek után velem? Mi lesz a bandával? Nélküle már semmi sem ugyanaz. Mi lesz most?

Talán utána kéne mennem... Csak bevennék néhány altatót, és nem kéne többé törődnöm ezekkel a szörnyű dolgokkal. Az lenne a legegyszerűbb...

De nem tehetem ezt. Nem lehetek önző. A rajongóinknak szükségük van ránk, nem tehetem meg sem velük, sem Mikeyékkal, sem LynZel azt, hogy Frank után megyek. Az embereknek szükségük van ránk.

Az embereknek... ránk... Nekem viszont Frankre van szükségem. Nem hagyhat itt, nem teheti ezt...

- Nem hagylak egyedül, Gee, itt vagyok! - hallottam egy ismerős hangot az asztal másik oldaláról, mire felkaptam a fejem. Frank állt előttem, pont úgy nézett ki, mint tegnap este... Mintha az egész mai napot csak álmodtam volna.

- Frank... Te.. ez.. hogy? - makogtam, miközben felálltam, s közelebb léptem hozzá. Próbáltam megérinteni a vállát, de a kezem a levegőt markolta. - Te egy... szellem vagy?

Frank nem válaszolt, csak mosolygott rám. Olyan édesen mosolygott...

- Frankie, én... én nem akarom, hogy elmenj, Frankie, nekem szükségem van rád!

- Gee, sosem foglak egyedül hagyni. Amíg emlékszel rám, és a szívedben őrzöl, addig mindig veled leszek – mondta, s végigsimított a hajamon. - Azt akarom, hogy az MCR ugyanúgy működjön tovább, ahogy eddig, és hogy tudasd a rajongókkal, amit az előbb neked mondtam. És hogy légy boldog, Gerard. Légy boldog – suttogta, s az arcomhoz hajolt és egy csókot lehelt az ajkamra. Vagyis... szellemeknél ez nem tudom mennyire hiteles, de szinte éreztem az ajkait az enyémen.

Aztán hátrébb lépett, s felemelkedett a padlóról, majd egyre messzebb távolodott. Kétségbeesetten kiáltottam utána.

- Frankie! Várj! Én... én csak... azt akarom, hogy tudd... hogy szeretlek – sóhajtottam, mire Frank egy újabb mosolyt küldött felém, majd eltűnt.

We'll Carry on,
We'll Carry on
Though you're dead and gone believe me
Your memory will carry on
Carry on
We'll carry on

Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Negyedik, egyúttal befejező rész...


Nyílt a fürdő ajtaja, és belépett rajta egy kócos, ásítozó Frankie. Mikor észrevette a zuhanyzóban élvezkedő barátait, egy pillanatra elállt a légzése is. De csak egy pillanatra, mert aztán rögtön elvigyorodott.

Bob és Ray ezalatt ijedten kapták hátra fejüket, azt remélve, hogy csak valami kiskutya tévedt be a helységbe...

Mikor meglátták Frankiet, hirtelen elengedték egymást, Bob kicsusszant Rayből, majd sápadtan beszélni kezdett.

- Oh, Frankie, jó reggelt... izé, hello!

- Nektek is jó reggelt – vigyorgott Frank. - Bár ha jól látom, az már megvan...

- Mi öh... ez nem az aminek látszott! - magyarázkodott Bob, miközben kimászott a zuhany alól és a földön heverő törölközőt a dereka köré csavarta.
Ezalatt Ray elzárta a csapot és ő is kilépett a zuhanyfülkéből, majd törölköző után nézett. A gond csak az volt, hogy a fürdőben egyedül az az egy törölköző volt, amit még ő hozott be magával – s ami most Bob alsótestét fedte. Így hát, jobb ötlete nem lévén, a kezével takarta el a büszkeségét.
Frank közben vigyorogva pillantott hol a rákvörös Bobra, hol a szégyenlős Rayre (bár nem igazán lett volna mit szégyellnie...)
- Nem az, aminek látszott? Szóval akkor az előbb te nem épp azon voltál, hogy seggbe szeretgesd Rayt? - kérdezte szadista vigyorral.
- Nem! - tiltakozott Bob, miközben Ray épp az ellenkezőjét állította.
- De, és kibaszott jól csinálta!

Bob erre egy mérges és hitetlenkedő pillantást küldött barátja felé.
- Nagyon élveztem – folytatta Ray, miközben közelebb ment Bobhoz.
Aztán végigsimított a hátán, szájon csókolta, majd minden további nélkül kisétált a helységből.
Bob és Frank leesett állal néztek utána.
- Tudod, haver, én örülök aa... kapcsolatotoknak – szólalt meg aztán Frank.
- De mi nem, én nem... - kezdett tiltakozni Bob.
- Ugyan, ezen nincs mit szégyellni, haver – vigyorgott Frank. - És ígérem, nem mondom el senkinek, mit láttam – kacsintott Bobra, majd mielőtt barátja reagálhatott volna, ő is elhagyta a fürdőt.
Bob hitetlenkedve állt a szoba közepén.
Kicsit nehezére esett feldolgoznia az elmúlt fél óra alatt történteket.
Először is, szeretkezett az egyik legjobb barátjával, ráadásul hihetetlenül élvezte; aztán rájuk nyitott Frank, és olyan mindentudón vigyorgott; harmadszor pedig, Ray semmit sem tagadott, és azt mondta, hogy ő is nagyon élvezte...
- Vajon komolyan mondta? - futott át Bob fején a gondolat.
Aztán megrázta a fejét, felvette a földről a boxerét és teljesen összezavarodva ő is elhagyta a fürdőszobát.
Bement a hálóba, felöltözött, majd egy sóhaj kíséretében levetette magát az ágyra.
Ezer meg egy gondolat cikázott a fejében.
Hogy történhetett meg ez az egész? Hogy feküdhetett le Ray-jel? És egyáltalán miért? Hiszen nem szereti...ÚGY nem. De ha nem szereti, akkor miért történt? Vagy lehet, hogy szeretheti? És Kaitlinnel mi lesz? Hogy csalhatta meg? És Ray is Christát. Hogy mehetett bele Ray is ebbe az egészbe? És miért mondta, hogy nagyon élvezte? És ő maga miért élvezte annyira?
Most tulajdonképpen akkor... ő most... meleg??
Mikor itt tartott a gondolatmenetében, kopogást hallott az ajtó felől, majd rögtön utána az ajtó kinyílt, és Ray jelent meg mögötte – immár rendesen felöltözve.
Bob hirtelen felült az ágyán és csodálkozva meredt látogatójára.
- Hey, én csak... bejöhetek? Asszem, beszélnünk kéne... - kérdezte Ray, a küszöbön toporogva.
- Ömm, gyere – jött a válasz, mire beljebb lépett, becsukta maga mögött az ajtót, majd az ággyal szemben lévő székhez sétált és leült rá.
Bob várakozón nézett rá.
- Hát szóval... - kezdett bele Ray – gondolom, tudod miről akarok beszélni... - bólintás – És tulajdonképpen csak annyit akarok mondani, hogy... nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem bántam meg azt, ami történt.
- Nem bántad meg? De hát... bazdmeg, megcsaltuk a barátnőinket! EGYMÁSSAL szexeltünk! - fakadt ki Bob.
- Te talán... nem élvezted?
Bob erre a kérdésre először csak hápogni tudott.
- Én... most ez... de igen, élveztem – vallotta be végül egy nagy sóhaj kíséretében.
- Hát, tudod... szerintem ez a lényeg.
- De nem! Akkor sem tehetem ezt Kaitlinnel. Szeretem őt.
- Tudom. Én is szeretem a feleségem. De akkor is, megtörtént, ezen nem változtathatsz. És ha nem akartuk volna mindketten, akkor nyilván nem történt volna meg. És én tényleg élveztem, nagyon kívántalak. Sőt még most is... - tette hozzá halkan Ray, aztán még mielőtt Bob felfoghatta volna az utolsó mondatot (és mielőtt ő maga leteperte volna barátját), gyorsan folytatta. - Az igazság az, hogy elég régóta khm, vágytam már erre. És mikor múltkor olvastuk azt a fictiont.. és ami utána történt... csak olaj volt a tűzre. És tudom, hogy nem helyes... De... nem tudtam mit tenni ellene. És ha Gerard és Frank szórakozhatnak, akkor mi miért nem?
- Mert én nem vagyok se Frank, se Gerard! És ha van egy nőm, akit szeretek, akkor nem akarok mással szórakozni. Főleg nem egy pasival! Aki mellesleg, az egyik legjobb haverom.
- Szóval az a bajod, hogy pasi vagyok? Ha ezt egy csajjal tetted volna, tuti nem lennél ennyire kibukva!
- Nem! Mármint dehogyisnem, ha csajjal tettem volna, még mérgesebb lennék magamra. Mert nincs szükségem arra, hogy más... hogy mással szeretkezzek.
- De erre igenis szükséged volt. Figyeltelek az utóbbi napokban. Ha kettesben maradtunk, mindig menekültél, máskor viszont, mikor azt hitted, senki nem látja, úgy bámultál rám... Miért tagadod?
- Én nem tagadom, csak... én... én nem vagyok buzi!
Erre Ray elnevette magát.
- Szóval akkor ez a bajod? Azt hiszed, valami baj van veled? Ugyan már, ez csak... ez... megesik. De ettől semmi baj nincs veled, te mondogatod folyton, hogy mennyire szereted Kaitlint!
- Hát épp ez az! Ha szeretem, akkor hogy tehettem meg?
- Úgy, hogy elvesztetted a fejed, és nem tudtál gondolkodni. Kívántál, és élvezted, ami történt. Ne aggódj már, ne hibáztasd önmagad. És különben is, nem fog kiderülni.
- Nem fog kiderülni??? - hördült fel Bob. - Hiszen Frank ránk nyitott! Le merném fogadni, hogy reggelinél ezt fogja újságolni mindenkinek!
- Nem fogja. Beszéltem vele, miután kijött a fürdőből, és megígérte, hogy senkinek nem szól róla egy szót sem. Azt mondta, örül, hogy neki, hogy „egymásra találtunk” - idézte Ray Frank szavait.
- Jajj, milyen aranyos tőle – morogta erre Bob epésen.
- Figyelj... - kezdte Ray egy sóhajjal, de aztán meggondolta magát. Nem győzködte tovább Bobot. Szavakkal legalábbis.
Felállt a székről, lassan a másik férfi fölé mászott az ágyon, majd egy apró csókot lehelt az ajkaira.
Bob erre teljesen ledermedt.
Ray nagyon élvezte, hogy ilyen hatással van barátjára, és újabb csókokat adott neki. Majd mielőtt Bob kapcsolhatott volna, és ellenkezni kezdhetett volna, Ray elmélyítette a csókot. Lassan és szenvedélyesen csókolta barátját, akinek erre az egész teste bizseregni kezdett. Bob elég hamar elfelejtette az észérveit és átadta magát a kellemes érzésnek, amit egyik legjobb barátja váltott ki belőle.
Hosszasan játszadoztak egymással, majd ismét megtörtént az, ami nem sokkal korábban a fürdőben is. Csak ezúttal sokkal szenvedélyesebben. És most senki sem nyitott rájuk. (Azt nem tudni, hogy azért, mert meghallották a hangos és kéjes sóhajokat – és ez sokat sejtetett -, vagy szimplán azért, mert Frank lefoglalta a többieket... de nem is számított.)

Később Ray egy boldog és elégedett sóhajjal gördült le Bobról, és feküdt be mellé az ágyba.
- Na, még mindig ellenzed a... dolgot? - kérdezte mosolyogva.
Erre Bob csak mordult egyet, majd mindketten elnevették magukat.
Mindketten tudták, hogy ez azt jelentette, Bob is megbékélt a dologgal, és minden bizonnyal nem ez volt az utolsó titkos együttlétük...

Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Harmadik rész, és itt lép érvénybe a 18-as karika.


Ray, mikor meglátta a neki háttal álló, vízcseppektől csillogó testű barátját, megdermedt.

Nagyjából ezzel egy időben Bob ijedten fordult hátra, hogy megnézze, ki jött be. Mikor észrevette a fedetlen testű Rayt, elkerekedett a szeme, és leesett az álla. Majd mikor kicsit magához tért döbbenetéből, elkezdte pásztázni barátja felsőtestét, majd egyre lentebb haladva, szeme végül megállapodott Ray igencsak méretes szerszámán. A látvány hatására Bob farka megint csak vészesen keményedni kezdett.

Ray, aki eddig szótlanul bámulta Bobot, most az elé tárulkozó látványtól kezdte elveszteni józan gondolkodását, és ahelyett, hogy kihátrált volna a helységből – amit eddig tervezgetett -, inkább tett néhány bátortalan lépést a zuhanyzó felé.

Aztán ismét megtorpant, és úgy tűnt, nem is mozdul többet. Pár pillanat múlva aztán megszólalt.

- Én öhöm... izé... bocsi, én csak... szóval zuhanyozni akartam, csak nem volt itt törölköző, szóval kimentem és most itt vagyok és öh.. izé... - motyogta zavartan.

Majd mikor leesett neki, hogy ő most anyaszült meztelenül álldogál a fürdő közepén, gyorsan a lábai elé kapta a kezén tartott törölközőt.

- Mindegy, akkor én most … öhm, megyek is, majd utánad lezuhanyozom... - nyögte, mivel Bob még mindig szótlanul bámulta, majd elkezdett hátrálni az ajtó felé.

Erre aztán Bobnak megjött a hangja, és ijedten utána kiáltott.

- Ne! Ne menj el! Mármint izé... Úgy értem, hogy... szóval, hogy elférünk ketten is a zuhanyzóban...

- Hát én öm... nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - tétovázott Ray, bár szíve szerint azonnal beugrott volna Bob mellé a zuhanyzóba és.... igen.

- Ugyan már, csak egy közös zuhanyzás... Haverok között megesik – győzködte tovább Bob. - Ígérem, nem foglak leteperni és seggbe kúrni – nevetett, bár nem volt túl meggyőző... Ezt még ő sem hihette komolyan...

- Hát öhm... na jó, oké – egyezett bele végre Ray, és ledobta a földre a törölközőt, majd óvatosan belépett Bob mellé a vízsugár alá. Aztán fel is kiáltott, mikor a jéghideg víz hozzáért a bőréhez. (De nem vette volna melegre a vizet, áh dehogy, jó volt ez neki...)

Először háttal álltak egymásnak, és gépiesen kenegették testüket a testápolóval (mármint mindenki a sajátját...), de mikor Bob épp meg akart fordulni, hogy melegebbre állítsa a vizet, bizonyos testrészei hozzáértek Rayhez, és nem bírta tovább türtőztetni magát. Elkapta Ray derekát, a falnak döntötte, aztán letérdelt elé és elkezdett cumizni... Nah, jó, oké, ennyire durva nem volt, csupán megkérte Rayt valamire.

- Ha már úgyis itt vagy... öm... nem akarnál segíteni bekenni a hátam? Tudod nem érem el rendesen... - magyarázta ártatlanul.

- Okay... - nyögte Ray hevesen dobogó szívvel, majd kiöntött egy kis tusfürdőt a kezére, aztán lassan a kezét rátette Bob hátára.

Lassan és finoman elkezdte szétkenni a folyékony anyagot Bob hátán, mire Bobnak megremegtek azok a szép izmos lábai, úgyhogy meg kellett kapaszkodnia a csapban, nehogy lefejelje a szemközti falat.

Ray tovább kenegette és simogatta Bob hátát, míg végül Bob szájából halk nyögések szakadtak fel.

Ezt hallva Ray sem bírta tovább türtőztetni magát, szembefordította magával Bobot, majd erőszakosan megcsókolta.

Bobnak sem kellett több, átölelte Ray derekát és olyan közel húzta magához, amennyire csak tudta, miközben a csókot egy pillanatra sem szakították meg, és Bob harapdálni kezdte Ray ajkait.

Aztán Bob megérezte Raynek azt a bizonyos testrészét, amit pár perccel ezelőtt oly nagy áhítattal bámult. Hozzádörgölőzött Rayhez, majd fel-le kezdett mozogni, mire Ray kezdett teljes önkívületbe kerülni, és hangos nyögések hagyták el ajkait.

Aztán Bob a kezébe vette az irányítást. Jobb kezét rákulcsolta Ray merevedő férfiasságára és finoman kényeztetni kezdte, miközben a bal kezével a hátát simogatta.

Mikor érezte (és hallotta Ray nyögésein), hogy barátjának már nem kell sok, letérdelt elé, és a keze helyett most a nyelvével kezdte felfedezni az értékes testrészt.

Valóban nem kellett sok hozzá, és Ray fejét hátra vetve, egy hangos nyögés kíséretében elélvezett.

Bob ezután ismét elkapta Ray derekát, szembefordította a fallal, ő maga pedig hátulról kulcsolódott rá Ray testére, és mivel az előbbi akciója hatására az ő farka is elég keményen állt már, minden előzetes nélkül behatolt barátjába.

Ennek az lett a következménye, hogy Ray a hirtelen fájdalomtól egy hatalmasat nyögött, amit talán a szomszédos helységekben is meghallottak...

Bob egy pillanatra megállt a tevékenység közben, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy Ray jól van, tovább folytatta, amit elkezdett.

A fájdalom helyét fokozatosan kezdte átvenni a gyönyör, minek hatására Ray ajkait egyre érzékibb és vadítóbb nyögések hagyták el.

Bob ettől teljesen bezsongott, és egyre gyorsabb tempót kezdett el diktálni.

Érezte, hogy már nem bírja sokáig, úgyhogy kezét ismét rákulcsolta Ray farkára – ami eddig a lökések hatására folyamatosan a falhoz nyomódott, még jobban felizgatva ezzel tulajdonosát -, és ismét simogatni kezdte azt.

Ekkor azonban valami olyan dolog történt, amire egyikőjük sem számított.

Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Második rész...


Az elkövetkező néhány nap alatt Bob megpróbált minél kevesebb időt tölteni Ray társaságában. Valahányszor kettesben maradtak volna, Bob mindig menekülőre fogta a dolgot. Általában bezárkózott egy üres szobába, és dobolni kezdett. Ez legtöbbször megnyugtatta.

Viszont akadtak olyan elvetemült pillanatai is, mikor valami (vagy inkább valaki :P) olyannyira elterelte a figyelmét, hogy sorra elrontotta az ütemet. Ilyenkor idegesen levágta a dobverőit az ágyra és kétségbeesetten kutatni kezdett a telefon után, hogy felhívhassa a... szexforródrótot? a kutyusát? Rayt?... nem, nem, a feleségét.

Szóval ilyenkor mindig felhívta Kaitlint és elmondta neki, hogy mennyire szereti.

A kis butus azt hitte, hogy ettől abbamarad az a folyamatos késztetése, hogy berontson Rayhez és ott helyben leteperje.

Egyik este is, mikor olyan gondolatok gyötörték, amiknek nem lett volna szabad, beült a mini stúdiójukba, a dobszerkó mögé és zenélni kezdett. Ám de hiába adta ki magából ilyesformán a felgyülemlett érzelmeit, a dobolás befejezése után sem múlt el az a furcsa érzés a gyomrában, és továbbra sem tudta elterelni a gondolatait Rayről.

Késő este lévén már nem akarta a feleségét zavarni, úgyhogy gondolt egyet (egy elég perverzet, ami máskor biztos nem jutott volna eszébe... hiszen ott volt neki Kaitlin...), és leült a laptophoz, felment a netre ééés... meztelen fotókat kezdett nézegetni mindenféle híres rocksztárról. Na jó, nem, hogy feltételezhetsz ilyet? Bob nem szereti a pasikat. (Maximum egy bizonyosat. :P) Szóval modellek képeit kezdte nézegetni. Nő modellekét.

Aztán egy idő után rájött, hogy ez nem sokat segít a problémáin (sőt, felvetette azt az újabb „gond”-ot, hogy a képek hatására beindult a fantáziája és hát... a férfiassága szépen elkezdett keményedni. És nem volt, aki kielégíthetné... Legalábbis ő így hitte. :P), szóval inkább kikapcsolta a gépet, vett egy hideg zuhanyt, majd elment lefeküdni. (egyedül!)

Először csak forgolódott az ágyban, képtelen volt elaludni. Aztán nagy nehezen mégis elnyomta az álom. De még milyen álom! :P

Reggel csapzottan ébredt, és hát... még szerencse, hogy vastag takarója volt, különben a szomszédos ágyban alvó Mikey biztos nézett volna egyet, ha Bob... lábai felé pillant. (Így sem lehetett biztos benne, hogy álmában nem motyogott mindenféle... dolgokat. xD)

Ugyanis Bobnak kellemes álmai voltak, amiben Ray kapta a főszerepet. (Nem kell semmi perverzre gondolni, csak lesmárolták egymást! Bár Bobnak ez is épp eléggé... tetszett. xD)

Mikor felébredt, és rájött, hogy mit is álmodott tulajdonképpen, inkább megijedt. (Bár ugyanúgy tetszett neki a dolog, csak nem merte bevallani...)

Nem tudta mire vélni az utóbbi napokban tanúsított viselkedését.

Okay, az igaz, hogy sosem találta csúnyának Rayt, és hogy mindig is jól kijött vele, na de ez a mostani azért sok(k) volt neki.

Mióta az a hülye Frankie gyerek (imádjuk ám Franket <3)>

Miközben ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejében, a fürdő felé vette az irányt. A csapot hidegre állította, levette magáról a boxert, amiben aludt, majd kezével megnézte, elég hideg-e a víz, ami a zuhanyrózsából jön.

Mikor megfelelőnek találta a hőmérsékletet, egy nagy levegőt vett és beállt a vízsugár alá. Igencsak össze kellett szorítania a fogait, hogy ne ugorjon ki rögtön a jéghideg víz alól. De aztán gyorsan hozzászokott az alacsony hőmérséklethez, és fellégezve áztatta testét a zuhanyban.

Épp a tusfürdős tubusért nyúlt volna, mikor hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja és egy álmosan pislogó, meztelen Ray lépett be rajta, karján törölközővel...

Azok a káros és elvetemült fanfiction-ök...

Ismét jelentkezem. ^^ És folytatom a feltöltést.
Ezúttal egy My Chemical Romance fanficről van szó. Ray és Bob párosítású, tehát slash. És 18-as karikás. x) Ennyit a figyelmeztetésekről.
Egy pár részes ficről van szó, ami egyébként zombeee fórumon is megtalálható. ^^
Ez itt az első rész.


- Raaaay! Booob! Gyertek ide, ezt meg kell néznetek! - ordította Frank a laptop mellett ülve.
- Mi a fasz van már? - morogta Bob, miközben Ray kíséretében belépett a szobába.
- Épp fanfictionöket olvastam – bökött Frank a monitorra. - És találtam valamit, amit el kell olvasnotok!
- Bazd meg, Frankie, épp kajáltam, és rohadtul nem érdekelnek a rajongók perverz képzelgései – mondta Bob, s már fordult is vissza, hogy elfoglalja előbbi pozícióját a konyhában.
- De várj már, haver, ezt el kell olvasnod! Annyira poén, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.
- Milyen téma? Csak nem Frerard? - kérdezte Ray gyanakodva.
- Áh, ez annál sokkal jobb! - vigyorogta Frank.
- Uh, szóval tömény szex – állapította meg Bob, mire Ray nevetni kezdett.
- Neeem! - tiltakozott Frank. - Csak olvassátok el. Nem olyan perverz. De komolyan! - tette hozzá, a srácok kétkedő pillantását látva.
- Figyelj, Frankie baby, lehet, hogy neked bejönnek ezek a ficek, de engem személy szerint hidegen hagynak – mondta Bob.
- Hát ez nem fog, az tuti! - röhögött Frank.
- Most már komolyan kíváncsi vagyok rá, mi lehet az... - mondta Ray, és leült Frankie mellé az ágyra.
- Tudtam, hogy te bevállalod! - vigyorgott Frank. - Tessék, ezt olvasd itt – görgetett a lap tetejére, majd átadta Raynek a laptopot, ő maga pedig felállt.
- Naaa, Bobooo, ne kéresd már magad! - nyafogta, Bob felé fordulva.
- Ne Bobozz – morogta a nevezett. - Ha elolvasom, utána hagysz végre békén kajálni?
- Ahha! Csak olvasd el.
- Okay, elolvasom. De ha Frerard lesz, esküszöm, kiheréllek! - ígérte Bob.
- Áh, emiatt ne aggódj – vigyorgott Frank, majd kiment a szobából, és becsukta az ajtót, hogy barátai nyugodtan olvashassanak.
- Mi ez? - kérdezte Bob a ficre utalva, miközben leült Ray mellé. (szorosan a közelébe)
- Nem tudom, még csak a címig jutottam.
- Miért pont ők ne? - olvasta el Bob is a fejlécet. - Már rosszul hangzik.
Ray ezen csak nevetett egyet, és elkezdte olvasni az irományt.
Miközben olvastak, a reakciójuk elég érdekesen változott.
Ray először csak nevetett, Bob ellenben komor arccal olvasott.
- Rosszat sejtek – motyogta Bob egy idő után.
- Hah, ez a mondat annyira illik rád: „Nem smárolhatsz le, és nem is ülhetsz az ölembe! Ha megpróbálod, a seggedbe dugok egy dobverőt!!!” - kacarászott Ray.
- Oh nagyon mulatságos, tényleg – jegyezte meg Bob epésen.

Aztán ahogy tovább olvasott, egyre jobban elsápadt.
- Oh my God – nyögte.
Ray viszont továbbra is csak vigyorgott.
- Jaj, ne vedd már ilyen komolyan! - bökte oldalba Bobot. - Szerintem tök poén.
- Szerintem meg totál beteges.
- Úúúh, Mikey és Brian? Hát ez tényleg nem normális – nevetett most már Bob is (kínjában xD), mikor az írás végére ért.
- Nekem tetszett – jelentette ki Ray.
Bob erre ránézett Rayre, hogy megállapítsa, csak hülyéskedik-e, de úgy tűnt, komolyan gondolta, amit mondott. Erre már a szöszi sem tudott mit mondani. :P
Csak ültek ott egymás mellett szótlanul és a másikat bámulták.
A csend kezdett egyre kínosabbá válni.
Bob megbabonázva bámulta Ray szemeit, majd csábító ajkait, és azon kapta magát, hogy egyre közelebb kezd férkőzni hozzá.
Azonban Ray ekkor megköszörülte a torkát, ezzel mindent elrontva.
Bob magához tért, zavartan felpattant az ágyról, majd kiment a szobából, magára hagyva a gyanúsan somolygó Rayt.
Az ajtó előtt aztán belefutott az éppen akkor visszatérő, csokit majszoló Frankiebe.
- Na, hogy tetszett a fic? - vigyorodott el Frank.
- Hát te hülye vagy! - felelte Bob, majd többre nem méltatva barátját, átment a konyhába és mérgesen lepattant egy székre...